Az előző vasárnapot a Restaurant Dayen töltöttük, amelyen bárkinek lehet egy napra saját étterme. Négy alkalmi vendéglátóhelyet teszteltünk a csúcsgasztronómiai próbálkozástól a családias vasárnapi ebédig. Jókat ettünk, de az igazi pluszt az emberek adták.
A Restaurant Day alulról szerveződő közösségi program. Ugyan a neve kicsit félrevezető, ne valamiféle éttermi ünnepet vagy torkos csütörtököt képzeljünk magunk elé, hanem igazi amatőrök alkalmi vendéglátását, afféle gasztroházibulit, ahol a résztvevők a Restaurant Dayre regisztrálva felkerülnek az esemény térképére. Okostelefonjainkon mi is ezt a térképet böngészve, menük és programok között keresgélve indultunk neki a vasárnapnak. Négy nagyon különböző helyet választottunk ki: csúcsgasztronómiára számítottunk a Nemkacsában, a Lumen zöldségesnél közösségi filozófiát vártunk, a Mazsola Kantin gasztroblogger-találkozónak ígérkezett a street food (utcai kaja) oltárán, míg a The Hangover Lunchre, azaz Másnapos ebédre nem is mertünk tippelni.
A Nemkacsa önmeghatározása szerint nem más, mint könnyű ebéd Budapest és Buenos Aires között félúton a Paulay Ede utca egyik tánctermében. A házigazda Vogl Dianna, civilben marketinges, kezdetben háziasszony, majd gasztroőrült. Két menüt választhatunk stílszerűen: magyart és argentint. Az alapanyagok kifogástalanok, a hátszín remek. A legjobban sikerült étel szerintünk az argentine manchego sajtos birssaláta. A százéves szakácskönyvek patináját pedig a Női szeszély elnevezésű klasszikus desszert hozza a magyar menüben. Becsületkassza van, a három fogás ajánlott ára, ami az alapanyag költsége: 1700 forint, mivel kipróbáljuk mind a két menüt és bort is iszunk: 4000 forintot dobtunk a perselybe.
A bisztrokonyha után a Klauzál tér felé vesszük az irányt, ahol a Lumen zöldséges autentikus etióp ételekkel készült. A hely érdekessége, hogy nappal zöldséges, este pedig kulturális és közösségi tér. Iskolapéldája annak, hogyan lehet ilyen rossz gazdasági helyzetben is jól és pazarlás nélkül működtetni szolgáltatásokat. A Lumen zöldséges furcsa árukapcsolása értelmezhetővé tette a menő, avagy kultikus zöldséges fogalmát. Az ételek nem rosszak, többnyire tisztított vajjal készült pörköltek rotyognak a fazékban. Egy ezrest dobunk a becsületkasszába, mindenből egy kis kóstolót kérünk. A helyet 10-15 ember folyamatosan dugig tölti.
A harmadik állomás helyszíne a legérdekesebb. A Lehel úti raktárból átalakított Rush.Loftba, illetve az épület elé, az udvarra telepítette alkalmi éttermét, a Mazsola Kantint Nagy Sándor blogger, az angol street food magyarországi szószólója és Bede Anna vegetáriánus gasztroblogger. Viccnek szánva felvetjük, hogy milyen jó ez a program, mert végre elkezdődhet a párbeszéd a vegák és a húsevők között. Bede Anna azonban elmondja, a valódi probléma az, hogy egymást győzködi a két fél, pedig csak arra lenne szükség, hogy egy asztalnál mindenki azt egye, amit szeret. A diótoros és az angolkolbász egyébként egymástól húsz centire készültek, csupán egy kis fal választja el a platni két részét. Nagy Sándor az angol street foodért van oda, ezen belül pedig a jó minőségű kolbászokért, régóta dédelgetett álma, hogy Magyarországon is nyisson egy autentikus angol büfét. A diótorost nem tudjuk megkóstolni, de a sült paprikás hagymás körettel adott kolbászos buciról megállapíthatjuk, hogy nagy szükség lenne rá a hazai gyorséttermekbe belefáradt gyomroknak. A Rush.Loftban dj zenél, míg iszogatunk és édességeket ízlelgetünk. Mi Tokodi Zsófi amatőr bonbonkészítő csokijaival és zabos sütijével próbálkozunk. Összességében itt is 1000 forintot költünk.
Az utolsó helyszínt vártuk talán a legjobban, mert nagyon kíváncsiak voltunk, milyen lehet egy vadidegennél otthon ebédelni. A ’30-as években épült Tátra utcai kis szoba-konyhás lakásban négy fiatal lány vár bennünket. Felcsuti Anna a házigazda, most végzett belsőépítész szakon a MOME-n, és ez a lakásán is meglátszik. Segítő társai, Kálmán Judit, Nyulászi Magdolna és Ádám Juli szuperkedvesek. Rajtunk kívül még öten érkeznek ebben az órában. Klasszikus házibulikajákat, lepényeket és lasagnét eszünk 1200 forintért. Talán ez a hely fejezi ki számunkra a leginkább a Restaurant Day szellemiségét. Hiszen nem kell egy hétig főzni, hogy bárki nyithasson egy napra saját éttermet, ahogy a Nemkacsa csapata tette, nem kell extrahelyszín és import angol kolbász, mint a Mazsola Kantinban, elegendő egy lakás, néhány finom étel, és ha szerencsénk van, a társaság is jó lesz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!