Összefut az ember szájában a nyál. Konyhakötény magam elé kanyarítása és mindenféle hosszas főzési előkészület megtevése helyett a gyors kielégülést választom: leugrom a közeli piac hentesüzletébe. Nem kertelek sokat: hurkát, kolbászt nekem izibe, mustárral, uborkával, fehér kenyérrel.
De ez nem elég, lakmározás közben soha korábban nem mutatott érdeklődéssel pásztázom tekintetemmel a fogasokra kiakasztott béltöltelékeket, a hűtőpultban elfekvő fehér és vörös húsokat, halmozott belsőségeket… a betérő vásárlók megfogalmazott igényeire (libanyak, malacfarok, csont) szintúgy kihegyezett füllel figyelek. Krúdy-novellák olvasásától eltekintve, nem éreztem még ilyen elemi ingert gasztronómiai kultúránk egynémely jellegzetességének elfogyasztására, valamint elkészítési módjának kipróbálására, megvitatására. Mindezen étvágy gerjesztőjéül két jeles szerzőnk gasztrotörténeti esszégyűjteménye szolgált, mely a magyar étkezési kis értekezéseket gasztrokrimikként tálalja. Elmúlt kétszáz évünk alatt nemzetivé váló kulináriáink legtöbbje persze a feledés áldozatául esett, nyomozni kell utána, s ha lehet, leleplezni a kocsonya, az Ujházy-húsleves, a pacalpörkölt, a lecsó, a paprikafogyasztás, a káposztás csík, a tokány, az Esterházy-rostélyos, a brassói aprópecsenye rejtélyeit, felfedni Mikszáth, Jókai, Ínyesmester, Móráné, Czifray, Dobos, vagy Riza néni irodalmilag értékelhető, ételkölteményeit felsorakoztató köteteiben rejtező értékeket. Az egyszerre nyelvészeti, (kultúr- és társadalom)történeti, állattenyésztési, mezőgazdasági, nemzetiségi, technológiai, népszokásbeli kérdésköröket is érintő gasztrodetektívek ízesen, alaposan, s főként élvezetesen vezetik be az olvasót a gyomorológiába, vagy hastanba. Finom körültekintésüket korabeli képek és receptek (többek közt: Hódtalp, Ibolya-kocsonya) teszik még ínycsiklandozóbbá. Engem megfőztek.
Cserna-Szabó András – Fehér Béla, Ede a levesben. Gasztrokrimik
Magvető/M-Érték, 2011, 264 o.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
