Arthur Miller: Istenítélet (Salemi boszorkányok), Vígszínház

 
Arthur Miller: Istenítélet (Salemi boszorkányok), Vígszínház - Fotó: Szalontai Ábel

Arthur Miller születésének 100. évfordulójára egyik leggyakrabban játszott művének bemutatásával emlékezett a Vígszínház. Nem először játsszák a Víg színpadán e darabot, és Mohácsi János sem először állítja színre az előítéletekről, vakbuzgóságról és politikai üldöztetésekről szóló drámát.

Mohácsi most is minduntalan visszaránt a földre, nem enged el a katarzisig. Folyvást humorral – nyelvi tréfával, bohózati elemekkel, valamiféle fricskával spékeli meg a tragikus részeket. Az állandó ellenpontozás azonban, pláne a második részben, nemcsak felesleges, de helyenként kifejezetten zavaró is, és sokkal inkább okoz stílustörést, mintsem teszi korszerűvé a hangszerelést. Az előadás akkor hat igazán, amikor a rendezés hagyja érvényesülni az eredeti szöveget a Víg nagyszerű színészeinek tolmácsolásában.

Az ellenpontozás és deheroizálás a főszereplő Proctor házaspár jeleneteinél működik csupán, s bensőségesen életszagúra, mindennapira hangolja kettősüket, amely Herczeg Adrienn és Stohl András megformálásában az előadás legerősebb pillanatait adja.

Mohácsiék beemelik a salemi népet is az előadásba. Az én nyájas nyájam – mondja róluk Parris tiszteletes (a kifogyhatatlan játékkedvű Hegedűs D. Géza). És ez a nyájas nyáj nem csupán arany gyertyatartókat izzad ki a plébános oltárára, miközben maga meg nyomorog, hanem előszeretettel keres bűnbakot is, okát nyomorúságának. Ám azt nem ott keresi, ahol kellene.

A rozsdás hatású díszletben a felemás ruhájú rikoltozó salemiek egy kaotikus világ képét mutatják. A gong- és dobszó is vészterhes erővel zengi a fülünkbe, hogy baj van. – A hit nevében a hatalommal bírók soha nem látott pusztítást visznek végbe. Tehetik: az egyén manipulálható, a tömeg hiszterizálható.

Ne félj! – szól a becsületét nem adó s emiatt halálba vonuló után Rebecca (Kútvölgyi Erzsébet). Proctor összeesik a félelemtől, de továbbmegy. Nem akart ő Dávidként az oroszlán bajszával játszani, csupán a seggét sem akarta nyalni.

Az abszurd biztatás még sokáig ott visszhangzik a fülünkben. Furcsa világot élünk.

- Mohácsi János korábban már Kaposvárott (1995) és Pécsett (2009) is megrendezte az Istenítélet című darabot
- Herczeg Adrienn a pécsi produkcióban szintén Elizabeth Proctor szerepét játszotta
- Hegedűs D. Géza az 1998-as vígszínházas, Rudolf Péter rendezte Salemi boszorkányokban John Proctort alakította

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!