Sokszor dermesztően megáll a levegő az Egyszer élünk… című darab előadása közben, annyira találóan szól, a múltba tekintve, a máról. Kulka János, aki basáskodó diktátort játszik benne, azt mondja, nem a Nemzeti Színház hisztérikus hely, hanem a politika hisztériázik a Nemzeti körül.
– Ez ugyanaz az alak, gondolkodás, amitől sose fogunk megszabadulni. Ő az örök démon, az örök pártvezér.
– Annyira a máról szól ez a produkció, hogy szinte megáll a levegő. A Nemzetit sokat bántották a János vitéz előadása miatt, és most arról van szó, hogy egy falusi színjátszókör tagjait éppen ezzel a darabbal kapcsolatban visznek el a Gulágra, ahol az ön által alakított tábornok fegyverrel fenyegeti meg őket, hogy szöveghűen adják elő a daljátékot.
– Aki nem tud a politika által a Nemzeti körül gerjesztett hisztériáról, az is megérti: arról van szó, hogy a hatalom beleavatkozik valamibe, amibe egyáltalán nem kellene, hogy beleavatkozzon. Elszomorított a Szőcs Géza államtitkár úrral múlt héten a Vasárnapi Hírekben megjelent interjú. Az az érzésem, egy olyan ember szavait olvasom, aki nem a saját meggyőződése szerint beszél.
– Ezt miből gondolja?
– Abból, hogy tulajdonképpen nem tud választ adni arra, miért kellene a Nemzeti Színház igazgatóját posztjáról eltávolítani, miközben elismerően nyilatkozik róla. Aztán persze erre van egy válasz az interjú végén, hogy nagypolitikai kérdés, ki is legyen a Nemzeti igazgatója. Egyszerűbb ezt mondani, mint arra hivatkozni, hogy nálunk nem folyik normális művészi munka.
– Minden tekintetben normális munka folyik?
– Nyugodt, jókedvű alkotómunka folyik. És ezt a munkát a színház körül keltett hisztériák, és olyan kormánypárti politikusok sem tudják megzavarni, akik minősíthetetlenül kommentálnak olyan előadásokat, amelyeket nem is láttak.
– Tudnak erre nem gondolni munka közben, hogy tényleg normálisan dolgozhassanak?
– Dolgozunk, próbálunk, játszunk.
– Az Egyszer élünk… éppen arról is szól, ami önök körül történik, és ami sok tekintetben sajnos jellemző az ország jelenlegi helyzetére.
– Ez az előadás úgy született, ahogy általában Mohácsi János rendezései szoktak, és ahogy ez Shakespeare korában is lehetett. Shakespeare berohant a próbára egy újabb tízoldalas jelenettel, ami természetesen reflektált arra a korra, azokra a társadalmi eseményekre, amikor íródott. Szerintem ez a színház dolga.
– Éppen ön mondja a produkcióban, hogy a színháztól a pozitívumok felmutatását várják.
– Én, mint egy tábornok a Gulágon, ahol előadatom a János vitézt a Magyarországról érkezett foglyokkal, azt mondom, hogy a remény színházát szerettem volna látni, és nem naturál nihilista nemet.
– Hasonlókat lehet hallani politikai hátszéllel kinevezett direktoroktól.
– Hát persze. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire szétesett, a saját érdekeit képviselni nem tudó szakma a miénk. Nem tudjuk egy ilyen helyzetben megvédeni magunkat, nem tudjuk megvédeni a József Attila Színház társulatát. Mérgemben pedig azt is elvállaltam, hogy a Magyar Színészkamara elnökségi tagja legyek. Muszáj az egyre fogyó nyilvánosságot felhasználni arra, hogy tudassuk a politikusokkal, döntéshozókkal, léteznek szakmai szervezetek, még ha nem elég markánsak is.
– Viszonylag a pályája elején, a kaposvári színházban, igencsak megtanulhatta a társadalmi felelősségvállalást.
– De én nem akarok megint 1987-ben lenni, utoljára akkor éltem meg, hogy nyíltszíni taps volt amiatt, mert keményeket mondtunk a pártról.
– Önnek most valami egészen hasonlóért van nyíltszíni tapsa.
– Szeretnék boldog, nyugodt demokráciában élni. Nem pedig úgy, hogy megint a sorok közül kelljen kihallani, mit is akarunk mondani.
– Mit tesz, ha netán szerződése előtt leváltják Alföldi Róbertet a Nemzeti igazgatói posztjáról?
– Úgy gondolom, eljövök a Nemzetiből. Érvényes szerződést semmissé tenni, nem törvényes eljárás. Ha ott maradok, legitimálom ezt a döntést. Szerintem a Nemzetinek az a dolga, amit most csinál. Azt lehet Szőcs Géza interjújából kiolvasni, hogy a Nemzeti egy hisztérikus hely. Én úgy látom, a politika hisztériázik a Nemzeti Színház körül.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
