Kupi az ünnepi asztalnál

Izgalmasan mai Lear király született a Radnóti Színházban Alföldi vezényletével, és egy erős társulat koncentrált csapatmunkájában. Alföldi gondolt egy merészet, és Lear szerepét a megszokottnál néhány évtizeddel ifjabb színészre osztotta. László Zsolt e hónapban lesz épp ötven, és így bár lehetne akár három huszonéves lánya is, akkor sem egy sír szélén toporgó aggastyán, aki épp visszavonulót fúj. László alkotói ereje teljében van, nagyon is. Hogy mégis hiteles a választás, azt (László tehetségén túl) maga a kor igazolja. Mert hiába is fiatalította meg Alföldi Leart, még mindig nem eléggé, hogy egy ilyen korú embert ne írnának le manapság könnyedén. A mai ötvenesek egy pillanat alatt légüres térben találhatják magukat, és a kor szemében nem versenyképesek többé. Nem véletlen, hogy Kováts Adél bohóca itt zseniálisan egy aggódó feleség, sírástól elmaszatolódott sminkkel, kockás köntösben.

Alföldi előző rendezése, a nemrég bemutatott Makbett szerves folytatása a mostani előadás. Csak az ambiciózus, mindenkin áttaposó, nyertes ifjúság most családon belül pusztít. – Épp saját neveltjeink fordulnak ellenünk. A felelősség tehát a miénk is.

Lear erősen ludas a dolgok alakulásában. Indulata vezérli egy rossz pillanatban, aztán gőgje, zsarnoksága nem engedi hibáját beismerni. És ezzel beindítja a képmutatások, hátba támadások, hatalomért folyó árulások végeláthatatlan sorát. Ármányt szerelem nélkül, a legpofátlanabb, legszégyentelenebb kiszerelésben.

Alföldi kedélyes ünnepi vacsorához terít mindehhez. Valahányan békésen ülik körbe a hatalmas családi asztalt. Ahol feltálalva végül ők maguk lesznek. Persze már az elején vannak vészjósló jelek: hiába az elegáns vacsora, a tálakban spenót és főtt répa, a fal meg málladozik.

A tájkép csata után: pusztulat. Csillár, drapéria leszakadva, és megannyi hulla az utolsó vacsora asztala körül. És bizony hiába ismerjük a kort magunk is, a következménnyel, a végeredménnyel szembesülni ilyen töménységben, mégiscsak arcul csap. Nem véletlenül ér célba Csomós Mari (Kent) vehemensen kiapadhatatlan szitokszóáradata e korcs fajzatra.

„Egyet röfögök, elkotródnak mind a dögök” – ismételgeti Rongyos Tamás is a hallucinált rémképekre. Kár, hogy egy egyszerű ráolvasás itt már nem segít.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!