Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi, Magyar Színház
Piros copfok, szeplős orr, harisnyás láb – ki ne ismerné e vadóc mesehősnőt? A svéd írónő minden lében kanál bajkeverője immár hetvenéves, és most beköltözött a Magyar Színház színpadára. Ám Pippi itt is rendre, illetve rendületlenül rendetlenül hátrafele ugrabugrál. De hát miért is ne? Nem egy szabad országban élünk, nem mindenki úgy jár, ahogy akar? Astrid Lindgren világhírű gyerektörténetének magyarországi ősbemutatója igazi örömelőadás.
Novák Eszter mozgalmas rendezése pajkos, játékosan megkomponált és látványában is rendkívül igényes színház (talán csak egy icipicit hosszú). Könyvek helyett színes házikók sorakoznak a polcon körbe-körbe. Természetes, hiszen a kisiskolás Pippi olvasni nem tud, csak csodaszépre kiszínezni az életet.
Persze hazudozni csúnya dolog, ám álmodozni néha praktikus. Pláne, ha valamilyen traumát kell túlélni. A tragikus az, hogy a társadalom és az iskola (elsősorban mint rendszer) nem tud mit kezdeni az ilyen szabálytalan, korlátokat nehezen tűrő kiskamaszokkal, és hamar elengedi a kezüket.
Soltész Bözse remek választás a hiperaktív, vörös hajú szerepére, szertelen, zabolázatlan és virgonc, de mindenekelőtt beskatulyázhatatlan. Gáspár Tibor kalózkapitány apafigurája szívderítően slendrián s lehengerlőn szabadszellemű életművész. Neki valóban elhisszük, hogy tán érdemes így élni, s elsősorban életörömre tanítani gyermekünk, a felesleges korlátokat pedig a tengerbe hajítanunk.
Ők ketten örök renitensek, megnevelhetetlen fegyelmezetlenek. Nyugodtabb, de unalmasabb lenne nélkülük a világ. Miért ne kellenének, miért ne lehetnének ilyen emberek is? Elvégre szabad országban élünk…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!