Bevarázsolja a gyerekeket - Gálvölgyi Dorka, a színházcsináló

Új játéktér gazdagítja április végétől a Terézváros (no és a főváros) kulturális kínálatát. A „pesti Broadway”-jel párhuzamosan futó Jókai utca Ó utcával találkozó sarkán lévő nagymúltú épület földszínjén nyílik hamarosan a Hatszín Teátrum – ami nemcsak a magán-, de a gyermekszínházak sosem elégséges számát is gyarapítja majd. Utóbbi szempontjából nem mellékes, hogy a helyszín viszonylag jól „bejáratott”, hiszen a Budapest Bábszínház csupán egy megállónyira van a kisföldalattival, a pár lépésnyi közelségben lévő Jókai téri robusztus épületben működő Kolibri Gyerek- és Ifjúsági Színház pedig negyedszázada vonzza már a szülőkkel, nagyszülőkkel, óvó- és tanárnőkkel érkező gyerkőcöket.

„Elsősorban gyerekszínház lesz a Hatszín, mert az igazán minőségi gyerekprodukcióra nagyon nagy az igény – vezet körbe a jövendőbeli nézőtéren Gálvölgyi Dorka, a teátrum igazgatója, aki gyakorló anyaként maga is nagy szükségét érzi fia színházi nevelésének. – Az esti mesék, az otthoni kézműveskedés-rajzolás mellett a különféle művészeti ágakban való jártasság megalapozása is a szülő feladata, a gyermekek fejlődése szempontjából éppúgy elengedhetetlen a kicsiket képzőművészeti kiállításra, operába, táncelőadásra elvinni, ahogy például moziba. S miközben a Budapest Bábszínház előadásaira »kihalásos alapon« lehet jegyet szerezni, a legtöbb nagy kőszínház afféle mostohaként kezeli a gyerekelőadásokat. De még az alkalmi, eleve üzleti szándékból létrehozott, nagy tömegeket megmozgató gyerekprodukciók nézőszámán is az látszik, mennyire hiányzik egy igényesen szórakoztató, egyben nevelő, a kicsiket partnerként kezelő, állandó gyermekszínház. Mi pont ilyet szeretnénk létrehozni.”

A létrehozás pedig már az utolsó fázisába lépett – a nézőtéren, ahol most mi lépkedünk, hamarosan a helyükre kerülnek a székek, a mennyezetre és a falakra a hang- és fénytechnika kellékei, a színpad elé a hatalmas függöny. Az előtérben már frissen festve várja a nézőket a ruhatár és az utcára néző ablakok mögötti, galériás színházi büfé/cukrászda, de itt kap helyet a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó könyvesboltja is, valamint – Gálvölgyi Dorka tervei szerint – kortárs képzőművészek számára is lehetőség nyílik műveik bemutatására egy kiállítótér révén. „Süllyesztő, zsinórpadlás vagy forgószínpad nincs, ez egy kamaraszínpad, és a 21. század technológiáinak megfelelően a hatalmas díszletek helyett kivetítő biztosítja majd a hátteret – vázolja a befogadó színházi funkciókat is magára vállaló színtér lehetőségeit az igazgató. – A máskülönben leválasztható, 200-230 ülőhelyes nézőtér pedig épp ideális ehhez a játékterülethez.”

A korábban filmes és színházi produkciók kommunikációját vezénylő – nem mellesleg színművész édesapja révén von Haus aus színházértő és -kedvelő – szakember társaságában valóban a színfalak mögé kukkanthatok, s a mélyére nézhetek egy színházcsináló kezdeményezésnek: a járdaszint alá szállunk, itt találhatók ugyanis a színészek öltözői, a kellékraktár, a közös teázó (közkeletű néven: a színészbüfé). S ugyan az ajtókon még nem olvashatók a fellépők nevei, mégis, mintha már most is belengené valahogy az alagsort a színjátszás éthosza.

De mindez akár az újságíró gyermeki lelkesedésének számlájára is írható, aki a színházi színlelőket mindig is a valóság egyik nagy alakítóinak hitte.

Ezt a tulajdonképpeni csodavárást, érzékenységet, ami egy színházban elbűvöli a gyerekeket, már a legkisebb korban érdemes kialakítani, Gálvölgyi Dorka szerint. Ezért is készülnek babaszínházzal, beavató-színházi előadásokkal, melyekre a 0–3 éves korosztály képviselőit (és kísérőiket) várják élménygazdag műsorokkal. Persze minden korosztályt szeretnének megszólítani, ám az április 23-i debüt elsősorban a 6–12 éveseket célozza: Janikovszky Éva könyveiből állították össze Az úgy volt… című darabot, mely a Kire ütött ez a gyerek? című kötettől A tükör előtt kamaszmonológjáig fűzi egybe az intellektuális humoráról híres írónő gyöngyszemeit (Toller Mónika dramaturgiájával és Szilágyi Bálint rendezésében). (Az időzítés és a színház szerzőválasztása sem véletlen: április 23-a a 2003-ban elhunyt Kossut-díjas szerző születésnapja; a magánszínház egyik tulajdonosa pedig a Móra Kiadó vezetője, Janikovszky János, az írónő fia.)

A 3–6 éveseknek a nekik szóló darabokra őszig még várniuk kell, ám nyáron már aktívan bepillantást nyerhetnek a színház világába, hetente váltakozó, tematikus irodalmi és színházi táborok színhelye lesz a Hatszín Teátrum, például Horváth Lili színművész vezetésével. Vagy ha éppen az ugyancsak mostohán kezelt opera műfajával szeretnének ismerkedni a gyerekek, április 30-án Nógrádi Gergely operaénekes vezetésével kezdetét veszi az „operaérzékenyítő” foglalkozássorozat a Varázsfuvola előadásával – ahol a résztvevők választ kaphatnak arra is, miért énekelnek lépten-nyomon a szereplők idegen nyelveken.

Gálvölgyi Dorka – miközben ismét a felszínre érünk a színházi terek bejárása során – nyomatékkal utal rá, hogy azért gyereknek lenni sem fenékig tejfel, nem kizárólag a szórakozásról kíván szólni a színháza sem. Éppen ezért a közelgő gyereknapra rendhagyó, érzékenyítő programokat tervez: egy szegedi fiatalokból álló társulat, a Genéziusz Színház Good day today! című, felnőtteknek szóló darabját mutatják be, ami a gyermekbántalmazásra hívja fel a figyelmet – és ehhez kapcsolódna egy minikonferencia is. Elhivatottan és lelkesen állítja, minden pályázati lehetőséget megragad – már ami magánszínházként megragadható –, hogy hasonló érzékenyítő előadások születhessenek a Hatszínben, akár a másságról, akár mozgássérült társainkról vagy a menekültkérdésről.

Érzékenyítés, igen, az mindannyiunkra ráférne… állok meg és búcsúzkodom az előtérben.

A színigazgató pedig nem hagy kétségek közt elmenni: a Jókai utca 6-ban a felnőttek nem csupán kísérőként jelennek majd meg, míg a délelőtt-délutáni órákban a gyerekek számára kínálnak programokat, estére a színházkedvelő felnőtteket várják. Májusban többek között Benedek Miklós, Kovács Patrícia és Nádasdy Ádám is színpadra áll.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!