Edward Albee: Mindent a kertbe!, Miskolci Nemzeti Színház, Átrium Film-Színház, szeptember 5.
Ki ne ismerné az érzést, ahogy a pénz hiánya alattomosan bekúszik a mindennapjaiba, és egyremásra generálja a veszekedéseket? Ahogy egyre szorongatóbb a kilátástalanság a befizetetlen csekkek vagy épp elérhetetlen vágyak miatt; a kudarcos érzést, hogy egzisztenciálisan sehol nem tart, de legalábbis ott nem, ahol kellene?
Egy biztos, a pénz mindenütt ott kísért, és pénz (vagy legalábbis annak imitálása) kell, hogy befogadják az embert a nyertesek táborába. Így hát, aki nem akar lúzer maradni, valahonnan pénzt kell kerítenie. A pénz viszont nem jön akárhonnan… Albee mindezt egy banális történetbe ágyazva tálalja a Mindent a kertbe! című drámájában, melynek ráadásul a műfaja is hibrid. Mégis, ez az okkal kevéssé ismert és játszott darab révén Zsótér Sándor égetőn fontos dolgokról beszélhet.
Egy kertvárosi házaspárt látunk, akiket a társadalmi megfelelési kényszer hajt. A pénz kísértése így némi huzavona után célba ér, és a velejáró szenny miatti felháborodás viszonylag gyorsan átvált elfogadássá.
Zsótér Albee-t rendez, ám nem tud elszakadni Brechttől (rendre elidegenítő effekteket használ). Albee van, amikor jól tűri mindezt, ám van, amikor megbosszulja a stílustörést.
Amennyire üt és húsbavágó a feszültségteli első rész, annyira túlírt és agyonmagyarázón ismétlő a második. Zsótér pedig ahelyett, hogy mindezt visszanyesegetné, rátesz még egy lapáttal, és hozzátold még egy-egy szájbarágó gesztust. Így lesz az élmény felemás.
A színészeknek mindenesetre igen jót tesz a Zsótérral való közös munka. Kiemelkedő Ullmann Mónika, aki regisztereket jár be Jennyjével, Voith Ági hűvösen visszafogott ladyje, aki életbölcsességeknek álcázva szavalja könnyen szívódó mérgeit, és Pásztor Pál életuntan is életteli Jackje.
A pénz tekintetében pedig egyetlen remény, hogy a jövő záloga, a kiskamasz még hisz az ideákban, és szembe megy a rasszizmussal is. „Nőj fel becsületesen!” – követeli tőle kétségbeesetten az apa. „De hogy csináljam?” – kérdez vissza ígéret helyett a tizenéves (Dénes Viktor). És e kérdés jogos, s megválaszolni – ha őszinték vagyunk – valóban nehéz egy olyan világban, ahol mindinkább úgy tűnik, a pénz az úr.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!