Megkérdeztük Galambos Péter rendezőt, rendezőt, aki Bereményi Géza Shakespeare királynője című darabját vitte színre a Városmajori Szabadtéri Színpadon, Udvaros Dorottyával a főszerepben.
– Mi adja a darab aktualitását?
– Bereményi Géza Rátóti Zoltán és Bán Teodóra felkérésére írta meg a színmű új, kevesebb szereplős változatát, ami történelmileg teljesen hiteles. Olyan, mint egy elveszett királydráma. Erzsébet királynő uralkodásának utolsó időszakában járunk, nagyjából 400 évvel ezelőtt. A monarchikus rendszerek a Római Birodalom óta ismétlődnek, csak a díszletek és a jelmezek változnak, ezért lehet aktuális a darab ma is. Az írástudók felelőssége a lehetőleg elfogulatlan látás és láttatás. Hajlamosak vagyunk „vagyvagy”- ban gondolkodni, az „is-is” nehezen megy, holott meg lehetne adni az istennek, ami az istené, a császárnak meg, ami a császáré. A shakespeare-i gondolkodás is ezt sugallja nekünk.
– És a rendezése vajon mit?
– Talán Tarkovszkij mondta, hogy minél pontosabban beszélünk önmagunkról, annál többekhez szólunk. Nekem ez már többször beigazolódott: érdemes őszintének lennem.
– Milyen fogadtatásban részesült a júniusi városmajori bemutató óta az előadás?
– A pesti közönség azért is fogadta jól, mert nem lehet azt mondani az előadásról, hogy kifejezetten magyar jelenségről szól, hanem egész Európáról, Angliáról, sőt a globális világról és annak válsághelyzetéről.
– Mennyire lelt partnerre az Erzsébetet alakító címszereplővel?
– A színpadon egy üdítően energikus színésznőt láthatunk, aki végig óriási invencióval és munkabírással dolgozott, ahogy a többiek is: Kovács Zsolt, Gyuricza István, Hüse Csaba, Rátóti Zoltán, Kelemen József, Schlanger András, Fándly Csaba, Váncsa Gábor, Szvetnyik Kata. Dorottyával a Nemzeti Színházban évek óta egymás mellett dolgozunk, de ez az első közös munkánk. Kamaszkorom ikonja ő, ahogy Bereményi Géza is, ez eleinte szorongással töltött el, de a munkafolyamat óriási élmény volt. Mint tudható, a Shakespeare-drámáknak a súgópéldányai maradtak fenn, tehát az a példány, amit a társulattal közösen adaptáltak színpadra – mi is ezzel a módszerrel dolgoztunk: a megírt szöveget továbbgondoltuk, árnyaltuk, természetesen Géza támogatásával. A szövegen túl a zenei világ is fontos része az előadásnak; Melis László írt hozzá, illetve újrahangszerelt dalokat: született két új dal Shakespeare-szonettekből, illetve két Sex Pistols-dal hangzik el, amikhez magyar szöveget Ernyei Bea írt. Cselényi Nóra jelmezei pedig steampunk világát emelik be az előadásba. Bár Kaposváron most dolgoztam először, nagyon jó munkafolyamatnak voltam a részese. Hihetetlen nyugalom, remek, szenvedélyes munkaszeretet van a színházban. Szalai József vezetésével pedig olyan műszak dolgozik a Csiky Gergely Színházban, amiről bátran állíthatjuk, hogy világszínvonalú.
– Ön tervezte az előadás díszletét is. A 400 éves történet nem lett egy kosztümös maszkabál.
– Shakespeare is kortárs darabokat írt, amiket kortárs jelmezben adtak elő; nem volt kosztümösség, historizálás. Az előadás díszlete printelt hálókból áll (grafikai, nyomtatott felületek), ezzel olyan 3D-s látványt hoztunk létre, amihez nincs szükség színházi gépezetre. Így filmszerű, gyors változásokat tudtunk fényváltással megteremteni.
A színművet a Budapesti Nyári Játékok keretében augusztus 27-én és 28-án láthatják még a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ősztől pedig a kaposvári Csiky Gergely Színházban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!