Az idei könyvhétre megjelent "Tündérváros. Zsolnay Miklós élete" című kötet szerzőjével, P. Horváth Tamással beszélgettünk.
– Hogyan lelt Zsolnay Miklós történeteire?
– Általában mindenki Zsolnay Vilmosról tud, a család többi – igen tehetséges és nagyszerű tagja – a homályban marad. Pedig Miklós csinálta meg a kis vidéki manufaktúrából, apja nyomdokain, a Monarchia legnagyobb könnyűipari cégét. Miklós működése alatt gyártották le a legszebb épületkerámiákat. A Miklós szervezte 1907. évi Pécsi Országos Kiállítás az akkor ötvenezer fős lakosú kisvárosba több mint egymillió(!) fizető vendéget hozott. Érdekelt, hogy miként tudta mindezt összehozni a telefon előtti korban. A gyanúm beigazolódott. A kor internete és Facebookja, a szabadkőművesség nélkül még neki sem sikerült volna.
– Ötgyermekes családapaként hogyan tudott időt szánni a megírására?
– Rengeteg kutatás áll a könyv mögött, elsősorban a fővárosi levéltár és a pécsi helytörténeti könyvtár voltak a segítségemre. A gyermekek délelőtt óvodában és iskolában vannak, így akkor van idő az írásra. Miután összeállt az anyag, az időrend, a nevek stb., fél év alatt elkészültem a könyvvel.
– Bennszülött pécsi, „tüke”, mi adja a város mai lokálpatriotizmusát?
– A remény. Hogy egyszer magához tér a város. Most nagyon rossz állapotban van. Bezárt üzletek a főutcán, hatalmas munkanélküliség, elvándorlás…
– Legendás hírűek az ön által vezetett pécsi vendéglők, a Petőfi Gőzös és a Dante. Lesz folytatás?
– A vendéglátós életemnek vége. Mint szakács néha besegítek itt-ott egy rendezvényen, de saját üzletet már nem szeretnék. Persze ha valaki felkérne, hogy csináljak valami nagyon jót…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
