Dr. Mary C. Neal amerikai gerincsebész meghalt, aztán könyvet írt. Ebben a sorrendben.
Igen, ez a könyv pont arról szól, amitől sikítós lábrázást kap minden racionális gondolkodású ember: a szerző egy dél-amerikai kajakbaleset során két szikla közé szorul, és megfullad. Aztán mégse: újjászületik, meggyógyul, miközben rájön, hogy az életét tulajdonképpen mindig is isteni machinációk hálózták be. Pontos leírást persze tőle se kapunk a mennyországról, de azért mégse az uncsi „láttam a fényt az alagút végén” sztori ez, néhol tényleg megmagyarázhatatlan eseményekkel. Egyetlen dolog sántít csupán: ahhoz képest, hogy a szerző a legelejétől bizonygatja, mennyire nem volt vallásos fiatalkorában, alapbeállításnak számít a templomba járás és az imádkozás nála – ami, valljuk be, viszonylag ritka a nem vallásos embereknél. No, de ha nem háborgunk ezen, és tovább olvasunk, érdekes dolgokra derül fény. Például, hogy Mary köszönte szépen, nem óhajtott visszajönni a halálból – és komolyan elhatalmasodott rajta a depresszió az újjászületése után.
Néhány mozzanatnál azért az is fölhúzza majd a szemöldökét, aki egyébként szkeptikus. Szépirodalmi műremeket persze ne várjon senki (a hölgy többször hangsúlyozza, fő célja annyi volt, hogy minél több emberhez eljuttassa a sztorit), ám egy hasznos hozadéka mindenki számára lehet az olvasásának: elismételteti velünk, hogy – hit és vallás ide vagy oda – néha talán mégse árt figyelni a jelekre, és mondjuk, nem lelépni a járdáról, ha piros a lámpa.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
