Mucsi Zoltán a Nehéz című darabban nyújtott alakításáért a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta a Pécsi Országos Színházi Fesztiválon. Jelenleg egy új tévésorozat felvételein vesz részt: beteges, gyógyszerfüggő osztályvezetőként láthatjuk majd.
– Mondott valaha annyi szöveget egyfolytában, mint Háy János Nehéz című művében?
– Nem, hiszen az első felvonást, ami 1 óra 15 perc hosszú, egyedül beszélem végig.
– Hogyan lehetett ezt megtanulni?
– Volt, amikor nem foglaltam imába Háy János nevét, akinek azóta nagyon hálás vagyok, hogy megajándékozott ezzel a szereppel, de a szövegtanulásnál többször is azt éreztem, hogy ő egy embergyűlölő. Én ezt nem tudom megtanulni. Próbáljon csak Háy ebből egy részt memorizálni, többé nem írna senkinek ilyen mennyiségű szöveget.
– Talán jó volt, hogy ebbe a hangulatba került, hiszen az egész szöveg egy eszméletlen panaszáradat.
– Általában is, amikor megkapok egy szerepet, örülök, de aztán a próbafolyamat elején azt érzem, hogy ez merénylet ellenem. És merényletet jelentenek azok a kollégák, az a rendező, akikkel összehoztak. Minden azért van, hogy nekem rossz legyen. Szerencsés esetben ez megváltozik, és már élvezem a próbát, mert érzem, hogy alakul, fejlődik a szerep.
– Iszonyú keserű a szöveg. Egy öregedő férfi arról vall az anyjának, hogy lényegében nem sikerült neki semmi, eltolt mindent. És közben egy szörnyen rút világról is beszél.
– Ez a férfi mindent a világra, az anyjára, a környezetére, a feleségére hárít, arról nem beszél, hogy ő mit csinált rosszul. Miközben igen nagy a „csomag”, amit vinnie kellene, hiszen kirúgják az állásából és válik is. A világon szerintem nem nagyon tudunk változtatni, de ha szerencsések vagyunk, akkor talán magunkon valamennyit igen, amitől esetleg picivel jobb lesz a világ is.
– Ön mit tudott magán változtatni?
– Sokkal szelídebb vagyok, mint tíz-húsz éve.
– Harapós volt?
– Igen. Ha valami bántotta az igazságérzetemet, azt azonnal jeleztem. És egyáltalán nem finoman. Sokkal türelmetlenebb voltam, bár most is az vagyok. De önmagam számára már egészen biztos elviselhetőbb vagyok, reményeim szerint a környezetem számára is.
– Igen sok keserű, lefelé fittyedő szájú, fanyar figurát játszik. Hasonló ezekhez az alaptermészete?
– Magamról azt gondolom, hogy tűrhető humorral rendelkező ember vagyok, közel áll hozzám az abszurditás. Ilyen figurákat sokkal jobb játszani, mint olyanokat, akik tökéletesnek látják a világot.
– A Scherer Péterrel alkotott Kapa–Pepe kettősben is ön a sértett, az örökké zsörtölődő, morgolódó…
– A gyomorbeteg, idegbeteg, míg Pepe figurája piknikus, a világgal valamennyire rendben lévő. Ez azért is jó, mert eleve drámai helyzet, hogy a két ember egészen máshogyan látja a világot.
– A Jancsó-filmekből került át a párosuk a színpadra?
– A Csányi János által rendezett Szentivánéji álomban alakult ez a páros, én a mesterember-jelenetekben idegbajos rendező voltam, Scherer pedig beszédhibás, boldog segédrendező. Ekkor barátkoztunk össze, és forrtunk össze sok szerepünkben.
– Nem mennek időnként egymás idegeire?
– Mindkettőnk részéről volt már ilyen. Előfordult, hogy azt éreztem, ki kell battyogni egy vasrúdért, és egyszerűen fejbe vágni. Ő is nehéz, akaratos ember, mint ahogy én is az vagyok. Próbafolyamat közben talán természetesek az összezördülések. Az a fontos, hogy kiheverhető sérüléseket okozzon az ember a másiknak, ne olyanokat, amikbe beledöglik, vagy egy életre megbántja.
– Azt mennyire heverte ki, hogy a Krétakör Színház társulata, aminek tagja volt, feloszlott?
– Tizenöt évvel ezelőtt még nehezebben éltem volna ezt át. Most azt gondolom, hogy találkoztam egy fickóval, Schilling Árpáddal, a Krétakör vezetőjével, aki nem hétköznapi figura. És volt egy csapat, ahová jó volt bemenni. Remek produkciók születtek, és ebben nekem részem lehetett. Hogy ez bizonyos ideig tartott, azt tudomásul kell venni, hiszen a tiszavirág sem virágzik sokáig, mégis fantasztikus. Ez olyan, hogy tudja az ember, el fognak menni a környezetéből idősebb hozzátartozók, és mégis élni kell tovább, de azért nehéz.
– Mit forgat most?
– A Duna Tv-ben januártól jó humorú sorozat indul, a Stand up Comedy tagjai írják. Egy munkaügyi hivatalban játszódik, ahol gyakorló elmebeteg mindenki. Én beteges, gyógyszerfüggő osztályvezetőt játszom.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
