Bár francia jelzővel vonult be a köztudatba, a szalmakrumpli Belgiumból származik. Az I. világháború idején vallon katonák kínálták meg vele amerikai szövetségeseiket, akik franciáknak hitték a bajtársakat. Hol máshol is állhatna a világ egyetlen sültkrumpli-múzeuma, ha nem Belgiumban, Bruges városában.
Belgiumban, a sült krumpli hazájában az évi 3 millió tonna termésből 2,5 millióból készül szalmakrumpli, krokett, chips; ezzel a világranglistán harmadikok. Az egy főre jutó évi 300 kg termés világrekord. A sült krumpli állítólag a Meuse folyóról származik.
Az ottani halászok által fogott kis halakat sütötték meg, de 1750 zord telén a befagyott folyón nem lehetett horgászni. Így a helyi lakosok burgonyából készítettek halra emlékeztető szálakat és azokat sütötték ki. A belga rósejbni titka „egyszerű”: végy frissen hámozott gumót, használj megfelelő zsiradékot a pontosan megtervezett kétszeri főzéshez, ne önts friss olajat a használthoz, és kész a belga nemzeti eledel.
A világ egyetlen sültkrumpli-múzeumában minden látható az alapanyag történetétől a fritesárusok bódéjain keresztül egészen a szószokig. Megtudhatjuk, hogy a ketchupöt angol kereskedők hozták Kínából: a fűszeres szósz eredetijét ott Ké Tsiapnak nevezték. A mustár latin eredetű szó, jelentése égő must. Már a rómaiak is használták. A majonéz pedig a Baleár-szigetek fővárosáról, Mahonról kapta nevét. A 18. században a sziget erődjét elfoglaló francia hadsereg szakácsai utánpótlás híján olajat és tojást kevertek össze a katonáknak. Ez volt a majonéz.
Aki a másfél órás látogatás végére megéhezik a falakból „áradó” sült krumpli illatától, a boltíves pince étkezdéjében rögtön megízlelheti a hamisítatlan belga „French fries”-t.
Földes György (Luxemburg)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
