A szombathelyiek tablója nemcsak a két félt (elnyomót és megtört lázadót) mutatja élesen, de az őket körülvevő világ reakcióját is. Mely éppúgy megrökönyödésünket váltja ki. Az első rész fergetegesen pergő és humoros – kellően trágár szóviccek, bohóctréfák, szellemes gegek sorjáznak a remek színészgárda jó ritmusú előadásában. Kata és Petruchio pedig valóban egymásba szeret. Miközben azonban az ifjú férj azt mondja, szeretlek, cigije könyörtelenül kilukasztja a szerelmüket szimbolizáló szív lufit. Szavak, ígért érzelmek és valóság a hatalom megszerzéséért szét kell, hogy váljanak. Így az Alföldi Róbert rendezte előadás második részére már fenyegetőn elkomorul a kép.

Na, jól kezdtem az uralkodást? – kérdi tőlünk Bányai Kelemen Barna minden morál nélküli Petruchiója, miután kiéhezteti, kifárasztja a szerelem látszatával már megpuhított Katát, hogy az egy életre megtanulja, hol a helye. A betörést nem direkt eszközökkel éri el, mindent csakis Kata „érdekében” tesz. A leuraláshoz hozzátartozik a megfélemlítés és megalázás is. Katát a földről eteti például, és eléri, hogy még hálás is legyen a megszégyenítő alamizsnáért.

Dupla csavar, hogy maga Alföldi is kiszolgáltatottá teszi Katát: színészét pőrére vetkőzteti előttünk, és a nyílt színen kell kimosakodnia szabadszellemű voltából.

Az akaratlanná zabolázott lány (a most is lúdbőrzőn hiteles Bánfalvi Eszter) pedig felénk fordulva, minden idézőjel nélkül minket is engedelmességre szólít. – Kata nem védekezhet a túlerővel szemben, hisz itt még a rendező is ellene van, s az önkényt prezentálja rajta. Petruchio innentől már szemrebbenés nélkül bármit megtehet vele. Nem minden áthallás nélküli a drasztikusan vulgáris vég is: a pénzesládán erőszakolja meg legálisan férje a hajdan makacs lázadót.

A többiek pedig nemcsak tűrik mindezt, de ünnepelve végig is nézik az aktust. Alföldi a végletekig viszi a zabolázást, hogy átlépje ingerküszöbünket, s belőlünk törjön ki a felháborodás. Az előadás alatt cirkuszi dobpergésre futkosnak körbe bennünket gyakorta a színészek. Előadásvégi tapsunkat is dobpergés kíséri: vegyük csak észre, mi is könnyen válhatunk irányíthatókká. Észre sem vesszük, uralmukat kiterjesztik ránk is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!