Nagylelkű színház

– Tavaly jó néhány előadást végignézett a Nemzetiben. Milyen benyomásokat szerzett a társulatról és a művészeti vezetésről?

– Alföldi Róbert nagy rendező, színész, nagyvonalú ember, szabad szellemiségű, ezért is fogadtam el a meghívását. Példaértékűen élteti ezt a színházat és a társulatot. Sajnálatos, hogy nem folytathatja a megkezdett munkát. Megható a szolidaritás, ami a közönség részéről megnyilvánul. Ez a legszebb válasz, amit egy művész remélhet. Alföldi Róbert már győzött.

– Franciaországban is beleszólhat a politika a kultúrába? Pártlojalitás kérdése, hogy kit neveznek ki, kivel nyeretnek meg pályázatokat?

– Nálunk ilyen nincs. Nagyon rosszat tesz mind színháznak, mind a demokráciának, ha a politika ki akarja sajátítani. Hiszen a színház önmagában politikus. Meg kell hagyni a teljes kritikai és értékítélő függetlenségét. Szükségünk van egy laikus közösségre, ahol az emberek összegyűlnek és elgondolkodnak emberi és állampolgári mivoltukról. Ez nem felelhet meg semmilyen dogmának, előírásoknak.

– Alföldihez hasonlóan ön is hasonlóan szabad, besorolhatatlan személyiség. Milyen közös vonásokat lát a színház- és a világlátásukban?

– A legfőbb közös pontunk a hit abban, hogy a színház nem létezhet nagylelkűség nélkül. Emellett az a költői meggyőződés is rokonít vele, hogy a színház felemelheti az emberiséget, a nevelésünk részévé válhat. Minden esztétikának, minden kalandnak van létjogosultsága, ha az a nagylelkű utópia élteti, hogy az ember tisztességesen szembenéz önmagával, utálkozások és hazugságok nélkül. Robi arca mindig ragyog, napsugaras, engem is ez a lelkesedés hajt. Szerintem nagyon fontos, hogy a színházat művészek igazgassák, mert az ő kreatív energiájuk képes egy épület, egy város, sőt egy ország köré kisugárzást teremteni. Meggyőződésem, hogy a művészek alkotják egy nemzet lelkét.

– A költészet, a játékos fantázia, a mágia szerves részét képezi az írói, rendezői, előadói munkásságának. Ez vezette el oda, hogy a francián túl különböző népek meséit, gyerekirodalmát színpadra vigye?

– Érdekelnek a mesék, a költészet, a legendák, de olyan szerzők is, mint Pasolini vagy Shakespeare. Elég széles a repertoárom a vígjátéktól a kortárs drámákig. A színháznak minden más médiumnál jobban megvan a költői ereje, és én ennek szentelem az életemet. A színházban mindig lehetőségünk van újraalkotni ember és ember, ember és kozmosz kapcsolatát, mi „lehozzuk a csillagokat”.

– Mi jellemzi a munkáját a normandiai Comédie de Caen igazgatójaként?

– Sok újdonságot vittem a drámaközpont és a színház működésébe. Nem rendelkezünk állandó társulattal. Projektekre szerződtetünk színészeket, alkotókat, koreográfusokat, zeneszerzőket. Sokat turnézunk országszerte és külföldön. Viszonylag hamar nemzeti és nemzetközi ismertségre tettünk szert. Mivel író is vagyok, jó néhány könyvet írtam, így a színészet és a rendezés mellett szerzőként „ajánlom magam” a kollégáimnak.

– Milyen alapötlet mentén született a Comédie de Caen, a Nemzeti és a budapesti Francia Intézet közös produkciójában Az ördög szekrénye, amelynek a szövegét, a díszletét és a rendezését is jegyzi?

– Egy cigány mesék ihlette darabot kért tőlem Alföldi. Sok szöveget átnéztünk, végül felajánlottam, hogy adaptálom őket egyfajta családi őrületté vicces cigány mesék felhasználásával. Maximálisan a képzeletre hagyatkozva. A gyerekek jóval intelligensebbek, mint gondoljuk, mindent megértenek, egyedül a perverziót utasítják el, mert ellenkezik a legmélyebb természetükkel. Hihetetlen szerencsének tartom, hogy olyan zseniális színészekben gondolkodva írhattam szerepeket, mint Molnár Piroska, Fodor Tamás, aki zseniális ördögöt alakít, nem is beszélve a fiatal színészekről.

– A mese szimbolikájának milyen áthallásai vannak a többségi társadalom és a cigányság kapcsolatára? Mit tud erről magyarországi viszonylatban?

– Mélyebb probléma megnyilvánulása a cigányság mai helyzete. Amikor elveszítjük az értékeinket, az identitásunkat, úgy viselkedünk, mint a bűnözők. Amikor elveszítjük a lelkünket, bármire képesek vagyunk, olyan szörnyűségekre is, hogy az embereket az állatokhoz hasonlítjuk. Aki ilyet tesz, az a körülményei rabszolgája lett. A cigány mesék szép tanítások arról, hogy ne legyünk a körülmények rabszolgái. A mi előadásunkban a mesélő ereje kelti életre a szereplőket, a fiatalokat az ablakban, az ördögöt a szekrényből. Megjelennek a metaforák, például a tyúktojás, amely segítenek a memória megőrzésében. Ha elveszítjük a memóriánkat, elveszítjük a történeteinket. Ha elveszítjük a történeteinket, elveszítjük a szabadságunkat. Súlyos és komplex téma ez, de a könnyedség teszi lehetővé a befogadását.

– Ez a szemléletbeli könnyedség hiányzik az életünkből, legalábbis Magyarországon…

– A magyarok sem komorabbak, mint általában az európaiak vagy a franciák. Rengeteg igazságtalanságot, egyenlőtlenséget látunk magunk körül. A félelem igazgatja ezt a világot. Éppen ezért több figyelmet szentelhetnénk a szolidaritásnak és az éberségnek, hogy a huszadik századi közös nagy tragédiáink soha többé ne történhessenek meg. Költő vagyok, és mint minden költő keresem, hogyan lehet a dolgokat a visszájára fordítani. Minél több az erőszak, annál szelídebb vagyok. Minél inkább az arcokra fagy a mosoly, annál viccesebb leszek. Ez az én ellenállásom. Nem hajtok térdet. Nem védelmezem a szabadságomat, mint ahogy azt elvárnák. A szabadságom nem tragédia, hanem hétköznapi boldogság, amit nem vehetnek el tőlem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!