Megújult előcsarnokkal, különleges kávézóval és könyvesbolttal ünnepli jubileumi születésnapját a harmincéves Katona József Színház. Az igazgató-rendező-színész, Máté Gábor tavalyi rendezésű darabja, A mi osztályunk nyerte el a Színikritikusok Díja legjobb előadásának járó elismerését.
– A díjátadón egy tömör, ám annál erősebb beszédet mondott, kritizálva a jelenlegi kultúrpolitikát. Nem fél, hogy megorrolnak ezért önre és a színházra?
– Nem csak a kultúrpolitikát kritizáltam, ennél ez egy bonyolultabb kérdés. Egy ország mentális állapotáról beszéltem, ami nem csak a kultúrpolitika függvénye. A mi osztályunk című előadásnak van színházi visszhangja, aminek persze örülök, de amit vártam tőle, hogy felkavar valamilyen gondolkodási állóvizet, az nem következett be. Pedig ahol eddig játszották (például Varsóban, Barcelonában, Torontóban), ott nagy viták övezték, támadások kereszttüzébe került a darab, a lengyel író is, tehát többet jelentett egy jó vagy rossz színházi előadásnál. Nálunk, úgy tűnik, született egy jó előadás, de nem kavart fel semmit.
– Mi lehet a közöny oka?
– Kulturáltsági fok kérdése is, és az írástudók, az író emberek felelőssége is, hogy miben találnak témát. Az utóbbi idők legfeltűnőbb vitája ezzel kapcsolatban Romsics Ignác egyik tanulmányához köthető, ami engem Az ember tragédiájában lévő homousion és homoiuision vitájára emlékeztet. Egy-két szónak a használata, kibővítése alapján bélyegeztek meg egy történészt, próbálták rásütni, hogy antiszemita. Holott ennél szerintem egy komplikáltabb és mélyebb problémáról van szó. Nem a lényegről beszélünk, hanem megbélyegzések vannak és felesleges hisztériakeltés. Ez egyébként a rendszerváltozás óta így zajlik, szerintem hibásan.
– Amikor a főpolgármester kinevezte az Új Színház élére Dörner Györgyöt, számos budapesti színházigazgatóval együtt ön is aláírta azt a levelet, amely határozottan elutasította a döntést. Miért?
– Azt gondoltam, alá kell írni. Beleszólni ugyan nem tudunk az ilyen kérdésekbe, de jelezni lehet, ha valamivel nem értünk egyet. Sok oldalról tévedés volt az a döntés. Példátlan, hogy egy nyíltan szélsőséges eszme teret nyerjen közpénzen. És egy szakmai értelemben összetákolt, átgondolatlan pályázatot hoznak ki nyertesnek, ez nyilvánvalóan hiba volt. Nem mérlegeltem, hogy ez esetleg negatívan hathat a Katonára. Nagy baj, hogy ennyire átpolitizált minden. Nem gondolom, hogy azzal kéne foglalkoznom, hogy ki milyen oldalról mit gondol. Én a színházról szakmailag gondolkodom, ezen fáradozom, nem a politikai oldalak érdekelnek. A politizálás szolgálat: a vezetőknek kellene szolgálnia az őket megválasztóknak, nem pedig bolondítani az esetleges rájuk szavazókat. Hogy ez hitéleti kérdés legyen, azt pláne nem tartom helyesnek. Ez az ország ilyen értelemben tévúton van. Tévedésben élünk. És most már a színházakban is ilyen és olyan oldalak vannak, de nekem ehhez nincs kedvem.
– Mit jelent harminc év egy színház életében? Hogyan ünnepelnek?
– Sok idő ez, ha egy folyamatosan azonos művészeti koncepcióban lévő színházat veszünk, pláne, ha azt feltételezzük, hogy fő célkitűzései és színvonala nem nagyon változik. Szerencsés egybeesés, hogy mostanra készültek el az újítások. Már 2006-ban felmerült az előcsarnok átalakításának ötlete, tehát egy hatéves munka eredménye a mostani.
– Gondolom, nem állami vagy fővárosi segítséggel futotta az átalakításra.
– Állami pénz ebben nincs, bár mi mondogattuk, hogy szükség lenne ezekre az újításokra, de mivel csak megszorítások vannak, nem érintette meg őket. Pedig ettől a helytől a belváros is izgalmasabb lett, nem csak a Katona. A legnagyobb segítséget egy nemzetközi pénzügyi szoláltató cég adta. A kártyatársasággal történő együttműködésben megvalósult kávézóban csak bankkártyával lehet fizetni, ez az első hazai, készpénzforgalom nélküli vendéglátóhely. A kávéház üzemeltetői és a könyvesbolt hosszú időre előre kifizette a bérleti díjat, ez is benne van, hogy megtörtént az átépítés, a többit pedig mi gazdálkodtuk ki nagy nehezen.
– Parti Nagy Lajos gyerekbáb-thrillerjét, a Pinokkiót októberben mutatják be, Ascher Tamás rendezésében. Honnan az ötlet?
– Ez az első ilyen családi előadásunk, nyolc éves kortól ajánlott. Azt gondoltuk, hogy azok a fiatalok, akik a Katonán nőttek fel, s mára családosok, most jöhetnek a gyerekeikkel együtt. Próbálunk nyitni egy új közönségréteg felé. A Katona ifjúsági programja már régóta megy, tavaly már kimutathatóan több volt a fiatal nézőnk. Meg kell tanulni színházba járni, így gondolkodni és tevékeny részévé kell válni egy olyan társadalomnak, aminek értékei, vívmányai rajtunk is múlhatnak. Különböző iskolák keresnek meg minket, Végh Ildikó dramaturg pedig bizonyos darabok köré szervez beszélgetéseket, workshopokat itt a színházban, amelyek kibővítik az előadások témáját. Mondhatjuk, hogy ezek rendhagyó irodalomórák. De olyan is előfordul, hogy a színészeink is kimennek iskolákba és foglalkoznak a diákokkal. Kiműveltebb fiatalokra lenne szüksége a társadalomnak.
– 2011 februárjában öt évre nevezték ki igazgatónak, elégedett az eddigi teljesítménnyel?
– Hosszú folyamat ez. Szeretném, ha a Katona egyre jobb színház lenne, de ez nem a nézőszámtól függ. Akkor lennénk nézőszám tekintetében jó színház, ha zenés, vidám darabokat játszanánk.
– Akkor mitől lesz jó egy színház?
– A belső mérce a mérvadó, az ítéli meg, hogy mi a jó. Ha a hangulat jó, ha a színészeknek van dolguk, ha jó szerepeket játszanak, akkor pozitív a színház belseje. Persze mindig van, aki elégedetlen, mert kissé háttérbe kerül egy évadban, erre próbálok is figyelni, de a műsorterv öszszeállítása a legnehezebb. Jelenleg 35 fős a színész stábunk, három játszóhelyünk van, úgyhogy mindenkinek van dolga.
– A mostani műsorterv hogyan sikerült?
– Azt mondják, erős évadunk lesz, ennek örülök. Figyelnek ránk, és ez jó érzés.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!