Nőiesített a Sport Tv: a Heti Hely­zetben Dem­csák Zsuzsával, Lip­csei Bettával és Te­mesvári An­­dre­­ával beszélték meg a hét sporteseményeit. Támogatom az újítást, hiszen én is egyike vagyok a Heti Helyzet rendszeres nézőinek, akiknek egész jelentős hányada – 38 százaléka! – nő. Érdekel a sport és szeretek is róla beszélgetni.

 

Igen, akár még a fociról is, és azon belül sem csak C. Ronado hasizmairól vagy Cannavaro alsógatyás fotóiról. A jó focit, mint bármely sportot, lehet önmagáért szeretni, akár a párunkkal együtt nézni is. Rég nem divat már a zsigeri futballutálat, meg a nők száműzése a konyhába, miközben a férfi pörköltszaftos atlétatrikóban, kezében az üveg sörrel meccset néz, mindegy, hogy a világbajnok, vagy a másodosztály játszik.

A debütáló műsorvezető Molnár Mátyás téblábolt, mint cukorbeteg az édességboltban. Kötelességének érezte, hogy folyton bókoljon, úgy tett, mint aki a csinos társaság miatt van zavarban, és kétszer megismételte poénját, amin elsőre sem nevetett senki. Temes­vári Andrea ellenben akár műsorvezetőként is telitalálat lett volna, hiszen komoly sportolói és szakkommentátori múltja van. Nem csak teniszes hasonlatokat tud hozni, általában érti a sportolók lelki rezdüléseit, ráadásul mindennek utána néz, roppant felkészült, és még jópofa is. Lipcsei Bettánál attól tartottam, a szépséges modellt csak látványelemnek hívták a stúdióba, ám kellemesen csalódtam, ő is értett valamicskét a focihoz! Ám miközben Te­­mes­­vári tudott azzal poénkodni, hogy a teniszezőnők azért nem örülnek látványosan egy nyert szett után, mert a sa­­lakon irtó koszos lenne a kisszoknyájuk, Demcsáknak inkább igen kínosak voltak (ön)irónikus kinyilatkoztatásai, miszerint a nők hisztisek, a tipikus férfiak meg ilyenkor rájuk csukják az ajtót. Lipcseit kérdőre vonta, tényleg ennyire szereti-e a focit (nem, nyilván csak megjátssza, hogy tapadjanak rá a pasik), majd kifejtette, hogy „az a szégyentábla”, mikor a focisták köpködnek, meg „passzolgatás közben elgáncsolják egymást” (azt hiszem, a cselezésre gondolt). Demcsák szerint neki csak „Dzsudzsi” és az aranylabdás Messi kell, akik „egyidősek pont. Azt hiszem, egy pár év különbséggel.” Demcsák nem csak a nemek közötti és a társadalmi esélyegyenlőség, de a nyelvtani korlátok ledöntésének is élharcosa: „verdiktként ki kéne lenne mondva, hogy senki se részesüljön hátrányos megkülönböztetésben.” No meg a világbéke! 

Heti helyzet, Sport1, január 14.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!