Padtárs kerestetik

„Improvizációra és megtörtént esetekre épülő, interaktív színházi előadás a miénk középiskolások számára” – mondja Takács Gábor, a Káva szakmai vezetője. Kardos János színész-drámatanárral, Sereglei András rendezővel és négy amatőr roma színésszel még a nyáron egy tábor keretében kitalálták a kerettörténetet, amelyben egy roma fiú sorsa elevenedik meg, aki kiszorul a közoktatásból és továbbtanulási esélye reménytelennek tűnik. „Az előadás nem csak a romák kilátástalan helyzetéről szól. Minden olyan hátrányos helyzetű fiatal sztorija ez, aki valamilyen okokból kiszorul az elit gimnáziumokból és a közoktatásból” – szögezi le Takács Gábor. A színészek úgy fordulnak a közönséghez, hogy nem csak tovább- és újragondolhatják a történetet, hanem át is alakíthatják azt. A kétórás előadást beszélgetés zárja le, a diákokkal közösen arra keresik a választ, hogy mit kezdjen magával egy fiatal a sikertelen érettségi után, hol mehetett félre a főszereplő élete. A kisiklási pontokra, a lehetséges megoldásokra a nézők adhattak tippeket és a szereplőkkel együtt megpróbáltak jó stratégiákat találni, újraértelmezni a kialakult helyzetet. „Nem is gondoltuk, hogy ekkora lesz az érdeklődés a darab iránt, mindenhol izgalmasnak találták a témát. Általában tornatermekben adtuk elő, három-négy osztály nézte együtt. A két »legdurvább« reakció a néma csend volt, ami ellenállást fejezett ki, de volt olyan is, ahol sírva fakadtak a diákok, annyira közelinek érezték magukhoz a témát. Mindenhol elfogadó légkörrel találkoztunk és nem csak az derült ki, hogy szinte minden fiatalnak van véleménye a közoktatásról, hanem igénylik is az együttgondolkodást. Arról megoszlottak a vélemények, hogy akarnak-e változtatni a rendszeren vagy egyszerűbb, ha közönyösek maradnak és másra bízzák a megoldást. Sokan kifejezték, hogy »kellene valamit tenni« és egyértelművé vált, hogy az ilyen élethelyzetekért nem egy ember a felelős, hanem sokak döntése számít, így az adott település vezetője, az önkormányzat, a várospolitika, az iskolaigazgató, a tanári kar, a szülők, a diákok és a pedagógiai módszerek mind közrejátszanak” – magyarázta Takács.

Eddig Ároktőn, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, Sárospatakon és Salgótarjánban voltak előadások, minden városban két elit gimnáziumba látogattak el. „Évek óta végzünk oktatási szelekcióval kapcsolatos kutatásokat, elsősorban Kelet-Magyarország városaiban. Arra kerestük a választ, hogy az ottani diákok mit tudnak a témáról” – mondja Oblath Márton, programvezető, aki a kutatások eredményeit jövő év elejére ígérte. „Ároktőn írtuk a darabot annak a harminc életútinterjúnak a nyomán, amelyeket a kutatás során készítettünk, ezeket egészítettük ki improvizációs jelenetekkel. Az a négy roma amatőr színész került be az előadásba, akik az interjúalanyok közül a legnyitottabbak, legérdeklődőbbek voltak és kedvük is volt játszani a darabban.” Oblath szerint A hiányzó padtárs által a diákoknak számos kreatív ötlet jutott eszükbe egy szolidárisabb társadalom megteremtésére. A keleti régióban leginkább jelen lévő „cigányozás” helyett egy másféle beszéd- és gondolkodásmódot kapnak, ugyanis a romák nem csak elnyomottként jelennek meg, hanem ők maguk beszélnek helyzetükről és társadalmi összefüggésekről. „Ez egy előítélet-csökkentő program, a diákokkal együtt kutatjuk, vajon miért nem járnak közös iskolába az elit iskolák tanulói és a roma fiatalok. Az előadás és a beszélgetés által talán elérhetjük, hogy a következő generációnál ez már ne így legyen” – tette hozzá Oblath.

A résztvevők örömmel folytatnák A hiányzó padtársat, több iskola szívesen látná a produkciót Budapesten is, pályázati támogatástól függ, hogy lesz-e módjuk folytatni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!