Egy vízfejű országban, főleg, ha kultúráról van szó, a szakmán kívül viszonylag kevesen értesülnek róla, mi zajlik a főváros szűkebb agglomerációján kívül.

  <h1>Félrelépni tilos - a szolnoki Szigligeti Színház előadása</h1>-
  <h1>Trió - a széksefehérvári Vörösmarty Színház vendégjátéka</h1>-

Félrelépni tilos - a szolnoki Szigligeti Színház előadása

- – Kép 1/2

Persze, ha a tudósítások arról szólnának, hogy ebben és ebben a vidéki városban, ekkor és ekkor, ez és ez, ezen és ezen a színházi bemutatón megkéselte, feldarabolta, kibelezte, megerőszakolta vagy a falon függő kellékkel fültövön lőtte áldozatát, bizonyára az egész ország tudna róla, milyen bemutatókat tartanak a vidéki színházakban. Mivel azonban arrafelé csak olyan szokványos dolgok történnek, mint hogy a nagy román rendező, Silviu Purcârete Molière-t rendez, Bagó Bertalan pedig Sütő András „segédletével” színpadon ad össze tízezer menyasszonyt és tízezer vőlegényt, a vidék csak akkor hallathatja hangját igazán, ha meghívást kap a nagybecsű fővárosba.

Ezért a Vidéki Színházak Feszti­válja nem csupán egy kulturális tucatrendezvény, hanem, bármennyire is fellengzősen hangzik, lehetőség arra, hogy egy pici kitekintést kapjunk az orrunk mögül, és megízlelhessük, hogyan hangzik, ha például Ullmann Mónika férfinak öltözve, miskolci színekben énekli, hogy „én és a kisöcsém fütyülünk a nőkre az idén”.

A fesztiválon bemutatkozó teátrumok természetesen egy szubjektív válogatás eredményeképp kaptak meghívást a budapesti Thália Színházba, ezzel együtt a 8 nagyszínpadi és 4 stúdióelőadás zöme mögött korábbi szakmai elismerések is állnak. A Scapin, a szemfényvesztő című Molière-darabban Leandert játszó Mészáros Tibor például az idei POSzT-on elnyerte a „Legjobb férfi mellékszereplő” díját, a Scapin látványvilágát megalkotó Helmut Stürmer pedig a legjobb díszletért járó elismerést zsebelhette be. A székesfehérvári Vörösmarty Színház Trió című előadása, szintén Pécsett, a legjobb férfi főszereplő, a legjobb női alakítás és a legjobb 30 év alatti színész kategóriában tarolt, a kaposvári Csiky Gergely Színház Schwajda-darabja, A szent család pedig már önmagában, díjak nélkül is annyira szuggesztív, hogy a nézőt az előadás alatt kikerülhetetlenül trafálja telibe a csak úgy mellékesen elhangzó mondat: – Engem legalább agyba-főbe ver a gyerekem, de magát le se szarják azok a díszes kölykei.

Persze, még szerencse, hogy a színház csak játék, s hogy ha esetleg ez és ez, ekkor és ekkor, itt és itt megkéseli, feldarabolja, kibelezi „áldozatát”, az pusztán illúzió, s épp csak annyira hajmeresztő, mint a Győri Nemzeti Színház interaktív bűnügyi társasjátéka, melyben Rosetti felügyelő a nézők segítségével igyekszik Isabel Czerny rejtélyes gyilkosának a nyomára bukkanni.
A szeptember 7–15-ig tartó rendezvény előadásait egy négytagú zsűri, Jakupcsek Gabriella, Szalai Annamária, Makrai Sonja és Csupó Gábor értékeli, illetve a legjobb női és a legjobb férfi alakítást, valamint a legjobb előadást díjazza.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!