Pokorny Lia: Rendesen izgulok

– Rövid időn belül két bemutatója volt a Centrál Színházban, mégsem mondott nemet, amikor felkérték, hogy vegyen részt A Játékkészítőben. Pedig nem egyszerű a feladat: négy nap alatt 12 előadás, és éppen a karácsonyi időszakban kell próbálni.

– Néha túlvállalom magam, de annyi ajándékot kapok az élettől, hogy nem volna fair, ha nem forgatnám vissza a munkába. Ráadásul A Játékkészítő alkotógárdája számomra garancia volt, amikor felkértek, hogy jó előadást fogunk csinálni. Illés Gabriellával, a producerrel és Divinyi Réka forgatókönyvíróval is dolgoztam már együtt, mindketten ugyanolyan maximalisták, mint én.

– A Játékkészítő – műfaji meghatározását tekintve – interaktív akciómese. Hogy áll a mesékkel? Hisz még bennük?

– Nekem mindig fontos volt a mese. Szüleim gyakran meséltek, sokat diavetítőztünk, hangos könyveket hallgattunk együtt. Az egészben persze az együttlét volt a legjobb. Misi fiam most tizenegy éves, rengeteg közös játékunk van, és már vannak saját „fejmeséink” is. Azt látom, hogy mesével mindent sokkal könnyebben befogad. Hiába mondanám neki, hogy ezt ne csináld, vagy azt ne csináld, azért ő csak megpróbálná. De a mesehősök viszontagságait képes átélni, és lefordítja maga számára a tanulságokat.

– Meg, persze, van itt még egy tanulság is, nevezetesen, hogy a gyerekek hagyják ott a számítógépet, és merüljenek el egy kicsit a „valódi” mesevilágban.

– Ez ma a legnehezebb. Lehetetlen tiltani, amit mindenki más is csinál. Egy szülő nem mondhat nemet valamire csak azért, mert ő nem abban a világban nőtt fel, amiben a gyereke. Misi is állandóan a gépnél ülne, ha nem lennének komoly megállapodásaink. Például, hogy ugyanannyit kell olvasnia este, amennyit a barátaival skype-olt vagy játszott. És képzelje, hálás érte. Szokta mondani, hogy „anya, olyan jó este belezuhanni egy könyvbe”.

– Misi ismeri A Játékkészítő meséjét?

– Sokat segít, amikor szerepet tanulok. Mostanában gyakran végszavaz nekem. Ez az egyik előnye annak, ha a gyerek tud olvasni. Azonban nem akartam, hogy elolvassa A Játékkészítőt. Azt szeretném, ha neki is meglepetés lenne a történet. Nem akarom megfosztani az élménytől.

– Játszott már ekkora színpadon, ennyi ember előtt?

– A tévében jóval több nézőnek játszunk, de itt most alkalmanként 3500 néző lesz élőben, ilyet még nem csináltam. Ekkora színpadon meg pláne nem léptem fel. Rengeteg a technika, sok mindenre kell odafigyelni. Nem irigylem a producert és a stábot sem: ennyi színészt és időpontot egyeztetni szinte lehetetlen, de megoldják. Én, ugye, nem titok, Piroskát játszom, két eléggé zárt jelenetünk van a nagymamával (Závori Andrea), ezért aztán rengeteget próbálunk mindenhol, ahol éppen tudunk. Tény viszont, hogy fogalmunk sincs, milyenek leszünk az előadáson: ott ugyanis egyszerre több ezer gyerekkel kell majd együttműködnünk.

– Azért a rögtönzés önnek nem újdonság. A Beugróban évek óta csinálja…

– Persze, nem rettenek meg, ha nincs pontosan megírt szövegem, de más négy emberrel bohóckodni, mint egyszerre ennyi gyereket rávenni mindenfélére. Ráadásul úgy, hogy az első előadásig nem is tudjuk kipróbálni, milyen ez. Szóval rendesen izgulok.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!