A svéd filmek többnyire egy fagyos protestáns mikroközösség képmutatásából, elfojtott érzelmeiből és ezekből fakadó neurózisából merítenek ihletet. A feloldás szót mintha nem is ismernék: a szereplők egyetlen kiugrási lehetősége a halál. Ha a drámai csúcsponton mégis kitörne belőlük az oly sokáig elhazudott szenvedély (bár ez a szó erős túlzás svédek esetében), néhány pillanatig még a légy is megáll röptében. Ezután minden visszarendeződik, és az élet eredeti medrében folydogál tovább.
Kay Pollak Amint a mennyben című filmforgatókönyvének esetében azonban a svéd szívek megolvadnak, amiért csak a globális felmelegedés lehet a felelős. Daniel Dareus világhírű karmesternek sikerül a templomi kórusba életet lehelni a zene megváltó erejével. Mindegyik kórustag megtalálja belső hangját, és ezáltal képes kilépni szürke, unott hétköznapjaiból. Végre felvállalják önmagukat és vágyaikat. A forgatókönyvet Matuz János alkalmazta színpadra a kaposvári Csiky Gergely Színházban és a Franciaországban élő Funtek Frigyes rendezte. Az első felvonás végén megtörténik a csoda, a moralitás jegyében elnyomott nyáj közelebb kerül Istenhez, mint a templomban. Megértik, hogy nem a szenvedés a valódi hit alapja, és az egyetlen mérce maga az emberi élet. A második felvonásra azonban ez már nem elegendő: drámai helyzetek helyett magyarázatokat kapunk.
A karvezetőjét elvesztett kórus utolsó szereplése éteri, de a hatást megtöri a vetítés. A filmjelleget erősítő háttér-mozgóképek túlságosan didaktikusak (az életből a halálba vezető fényalagúton járkáló karmester vagy az angyalszárnyas, műanyag glóriás lány képe), nem bízzák a nézők fantáziájára a hiátusok betöltését.
Dinnyés Dániel letisztult zenéje és a színészek egyszerű, természetes játéka helyenként mégis kiváltja a katarzist. Rátóti Zoltán karmesterként a Szép ideáját próbálja megragadni, magát az isteni princípiumot, ami a művészetet kiemeli az utánzás bűvköréből. A Szépség pedig feloldoz: a nők – Horváth Zita (a szereleméhes papné), Kovács Zsuzsanna (a bántalmazott Gabriella), Lestyán Luca (Florence, a víg özvegy) és Német Mónika (a kikapós Lena) – visszanyerik nőiességüket, a férfiak – Kőrösi András (a mindenkin uralkodó Arne), Nyári Oszkár (a gyáva Erik) és Hunyadkürti György (a meghunyászkodó Holmfrid) – megtanulnak valódi férfiként viselkedni.
Egyedül a lelkész (Kovács Zsolt), az egykori karvezető vénkisasszony (Nyári Szilvia) és Gabriella férje (Szula László) áll ellen a svéd újkornak, persze tisztán morális szempontból, de sok lúd disznót győz alapon végül ők is beadják a derekukat.
A férjnek ebben a rendőrség is komoly segítséget nyújt. Mindez a karmester életébe kerül, de halálának pillanatában megszületik a tökéletes harmónia, az összhangzat. A színpadon ez mégsem jön létre, de hiszen amint a mennyben, úgy a földön nem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
