A cseh főváros ma is épp olyan bohém, nyüzsgő művészi metropolisz, mint Kafka idejében volt. Itt veheti át jövő héten Ladjánszki Márta táncos-koreográfus a cseh kortárs kultúra nemzetközi megismertetéséért és népszerűsítéséért kétévente átadott, rangos DNA-díjat.
– Művészeti vezetőként, uniós és visegrádi kulturális projektek kurátoraként gyakran jár Prágában. A város hangulata mellett a kultúra támogatottsága vonzza ide a művészeket?
– Ha az ottani alkotókat megkérdeznénk, erről eltérően vélekednének. Noha Prága a központ, a színházi háttér és a gondolkodás nem olyan centrális, mint nálunk. Rengeteg szlovák művész is él itt, akik könnyebben boldogulnak a közös nyelv és múlt miatt. Kitűnő szakembereket is képeznek, itt találtam meg a fénytervezőmet, Tomáš Moráveket, aki a prágai Fénytervezői Intézetben is tanít.
– Tizenötödik éve az L1danceFest, hazánk egyetlen mozgásalapú nemzetközi fesztiváljának főszervezője. Milyen cseh alkotókat érdemes megismernie a magyar közönségnek?
– Számos bátor, kísérletező produkciót tudtunk már bemutatni a fesztiválunkon, többek között ép és fogyatékkal élő táncosokkal lépett fel nálunk a VerTeDance társulat, hogy megmutassuk, bárki képes a művészi ábrázolásra; a radikális tánckompozícióiról ismert NANOHACH és a Handa Gote Research & Development, akik a maguk által épített hangszereken, „talált” videókból készített montázsokkal hoznak létre komplex színházi élményt nyújtó előadásokat.
– Milyen együttműködések segítik a cseh művészek bemutatkozását hazánkban?
– Elsősorban a budapesti Cseh Centrum, a Visegrádi Alap, egyéb nemzetközi partnereink, hazai források egyáltalán nem. Jellemzően itthon sokszor a kolbászfesztiválok nagyobb állami támogatást élveznek, és könnyebb ma külföldön elismerést kapnia egy magyar művésznek, aki nem politizál.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!