A gép, melynek memóriájába többek közt a teljes Wikipedia, a New York Times archívuma és a Biblia is belefért, végül megverte az embert. Az amerikai Mindent vagy semmit műveltségi vetélkedő (Jeopardy!) egyik legérdekesebb sorozatán vagyunk túl, ahol Ken, Brad és Watson mérte össze tudását, igaz, hármuk közül csak kettőnek szorulhatott össze a gyomra az izgalomtól, Watson ugyanis még levegőt sem vett a nagy megmérettetés közben – hiszen valójában egy szobányi szerver összessége, mely 2800 nagy kapacitású számítógépre felhalmozható adatmennyiség tárolására alkalmas. (Nevét Thomas J. Watson, az IBM korábbi elnöke után kapta.)
Mindez sokak szerint a mesterséges intelligencia győzelmét is jelenti az emberi aggyal szemben. Igaz, hogy a humanoid játékosoknak szinte esélyük sem volt arra, hogy gyorsaságban versenyezzenek a számítógéppel, aminek bonyolult algoritmusai nagyobb biztonsággal tudták szinte azonnal megadni a jó választ. Ha azonban a gép elbizonytalanodott, a két másik játékos is szóhoz jutott, ekkor pedig egyértelművé vált, hogy valójában nem tudásbeli, hanem inkább reakcióidős különbségekről beszélhetünk. Meg hát ott van, ugye, az emberi tényező. Brad Rutter és Ken Jennings a játék után elmondták, hogy lámpalázzal álltak a kamerák elé, jóformán esélytelennek érezték magukat a mindent tudó gépezet mellett, pedig egyikük sem kezdő a játék történetében, sőt, a Jeopardy! (Mindent vagy semmit) valaha volt legeredményesebb két játékosáról van szó.
Vágó István, a hazai műveltségi vetélkedők szaktekintélye szerint (aki maga is ezt a vetélkedőt vezette éveken át) a programozók számára valóban mérföldkő ez a fejlesztés, ám a vetélkedő csak egy forma volt, melynek keretei közt meg lehetett mutatni, mire képes a technológia. A játék azonban nem a versenyzők fejében meglévő tudásmennyiség miatt válik érdekessé, hanem az egyes kérdésekre adott reakciók, a gondolkodási folyamat maga, és azok a váratlan szituációk, emberi sorsok teszik izgalmassá, melyeknek reprodukálására egy gép – létének természetéből fakadóan – nem lehet képes. Emellett a műveltségi vetélkedők egyik fontos eleme az asszociációs készség, melynek elsajátítása olyan összetett gondolkodást igényel, melynek paraméterei egy számítógép számára nem leképezhetőek. „Ráadásul senkit sem érdekelne, ha két gép ülne egymással szemben, és mechanikusan válaszolgatnának a kérdésekre” – fejtegette a csavaros kérdések kvízmestere. Emellett a gépekből hiányzik a humorérzék is, mely nélkül egy játék sem élvezhető teljes mértékben.
Watson tehát képes volt megnyerni a Mindent vagy semmit, mert a lehető legtöbb információt beletáplálták, s mert gyors volt, sőt, időnként még a szerencse is a segítségére sietett. Ám, ha minden kérdésre mindenkinek válaszolnia kellett volna, lehet, hogy alul marad, mivel vannak olyan típusú kérdések, melyekre nem lehet felhalmozott adatok segítségével válaszolni. Ám a számítógép „élt” a lehetőséggel, kíméletlenül lecsapott, sorolta a válaszokat, s végül egymillió dollárt nyert, melyet az IBM jótékonysági célokra ajánl fel. Brad és Ken veresége azonban az egész emberiség győzelmét jelenti, hiszen a fejlesztés rengeteg olyan jövőbeli kutatás kiindulópontja lehet, melyek segítségével sokkal könnyebbé (vagy lélektelenebbé) tehetjük életünket.
Kezdetben csak saját hasznunkra alkottuk meg a minket segítő szerszámokat, majd a technika fejlődésével már nem velünk, hanem helyettünk végezték a munkát. És a nagy álom, önmagunk gépek általi legyőzetése is aktívan foglalkoztatta az embereket. Ezen a héten újabb lépést tettünk az önállóan gondolkodó, tanulni képes számítógépek felé, melyek a jövőben egész életünk irányítására képesek lehetnek.
A mesterséges intelligencia régebben a sci-fi irodalom egyik varázsszava volt, elképzelhetetlen technológia, mely élettelen tárgyakba emberi tulajdonságot, gondolatokat képes helyezni.
Az 1950-es években hozta létre Joseph Weizenbaum az ELIZA-t, az első olyan robotot, mely önállóan volt képes részt venni egy beszélgetésben. 1997-ben a Deep Blue nevű sakkszámítógép már hat játszmában volt képes legyőzni a történelem egyik legerősebbnek tartott sakknagymesterét, Garri Kaszparovot. Jelenleg pedig a lehető legnagyobb tudásanyaggal rendelkező, tanulásra és önálló gondolkodásra képes számítógép létrehozása volt a cél, mely nemcsak felismeri az emberi beszédet, de kódolni is tudja az egyes nyelvi trükköket, szójátékokat is, és képes válaszolni a feltett kérdésekre, a lehető legrövidebb időn belül.
De mégis, miben vagyunk különbek a saját kezünk által alkotott gépeknél? Hát abban, hogy tudunk nevetni azon, ha a fejünkre nőnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
