Képtelen vagyok a ValóVilágot nézni. Nem sznobizmusból. Megpróbáltam, kiszenvedtem. Még gegnek se megy el, mint a Szomszédokban Vágási Feri Lantos utcai Rambo-akciói és lelki tusái, hogy beszálljon-e a „világhálózatba”. Valahol a sajnálat és az iszony között lebegek, ezeknek a játékosoknak már most kijár a pszichiátriai kezelés, nem kell a kiesésig vagy a győzelemig várni.
Két dolgot vettem észre magamon: ha sok ValóVilágot nézek, utána én is ocsmányul kezdek beszélni. Sokáig nem is tudtam, ki-kit utál, vagy csak a szavajárása, hogy „te idióta, olyan hülye vagy, mint a segg.” A legmocskosabb felmosóvödör-szájú Évike, aki csak úgy szólítja rabtársait, hogy „te rohadék, fogd be a pofád”. Az anyázáson kívül a legnépszerűbb mondatok a tele a tököm, hópipőm, faxom, tetszőlegesen behelyettesítendő.
Szerencsére az IQ-szint nem ennyire ragadós, még csak nevetgélek a „futkos a hátamon a szőr” és hasonló cukiságokon. Vagy mikor Éva nagyon kifinomult akar lenni, és így szól: „akkor feljebb fogok fordulni, és intézek egy feljelentést”. Nem tudom, tényleg járt-e Talmácsival, de a motorversenyző helyében, ha igaz is, mindhalálig tagadnám. És ott a másik Grétsy tanár úr kedvence, Gigi: „nem lehet minden szabályt kihágni meg meghágni”. Persze nem az eszükért szeretjük (vagy utáljuk, de nézzük) a többségében szexipari segédmunkásból alakított csapatot. Még Szandika a leginkább önazonos, és mikor kiborult, hogy „megint iskolába kellett járnom és begöndörödött a hajam is!”, végre rájöttem, mit szeretnek sokan a végletesen elcsúfított fiatal lányban. Szandika igazából cuki, csak kibírhatatlan, mint egy elkényeztetett kisgyerek. Azért lehet esélye nyerni – mint egykor BB Évinek –, mert nincs meg a háttere ahhoz, hogy alakoskodjon meg taktikázzon, mint például Olivér. Talán ő a legkimunkáltabb barlangrajz, míg László, Béci és Dzsörzi (de hívják Dzsesszinek is) együttesen a legelnagyoltabb csendélet. Bevallom, vihogtam azon, ahogy Laci kiborult, mert tojást tettek a tolltartójába. Alekosz viszont fáraszt, ahogy játssza az eszét. Míg a többieknek csak simán tele a csupruk, ő „különös paradoxonokkal teletűzdelt érzelmi-hangulati állapotban, vagyis csapdában” érzi magát. Mégis melyik univerzumban?
A másik érdekes hatása a valóságshow-nézésnek, hogy hamar kezdtem úgy érezni, mintha ismerném ezeket az embereket. Elkezdett érdekelni a motivációjuk, a sorsuk. Szerencsére annyira azért mégsem, hogy ezentúl napi néző legyek, mert jobban pusztítja az agysejteket, mint a metil-alkohol.
Nem is lett volna szükség az RTL Klub részéről a szabályok menet közbeni megváltoztatására, meg műbalhékra, így is a legnézettebb műsor a VV, legyen akármilyen vakondvakítóan színvonaltalan. Bár az sms-bizniszre ráférne egy alapos ellenőrzés, hisz az emberek azt hiszik, valami beleszólásuk van az eseményekbe, ezért fizetnek. Csak nehogy már Stohl Buci oktasson ki minket a szabályokról. Ráadásul, ha ezek bent nekiállnak meghágni őket, azok csak szaporodni fognak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
