Annyiféle katasztrófa fenyeget minket manapság, hogy szinte már nem is tudjuk megszámolni őket. Előbb jut eszünkbe félni a globális felmelegedéstől, vagy akár attól, hogy elüt minket egy autó, mint hogy a méheken aggódjunk. Pedig évek óta halljuk az egyre aggasztóbb híreket, miszerint világszerte pusztulnak. Legyinthetnénk is erre, mondván, úgysem szeretjük olyan nagyon a mézet. Na de mi a helyzet az almával, a mandulával, vagy éppen a brokkolival – ezek nélkül is tudnánk élni? Mert ha a válasz erre a kérdésre egy egyértelmű nem, akkor nyugodtan elkezdhetünk aggódni a méhekért. Ugyanis ez a sok-sok értékes táplálék (nem is beszélve a hagymáról, a spárgáról vagy éppen az uborkáról) nem lenne, ha nem volnának azok a szorgos méhek, akik beporozzák a növényeket. Csak hogy tisztában legyünk a dolog lényegével: minden harmadik falatot, amit lenyelünk, a méheknek köszönhetünk.

Márpedig a méhek – ha tetszik, ha nem – pusztulnak. Méghozzá világszerte. Hogy mennyire súlyos a helyzet? Csak az Egyesült Államokban a teljes méhpopuláció 42 százaléka pusztult el tavaly óta. Ez pedig meglehetősen nyugtalanító, és nem csak a mézkedvelők, de a zöldségek és a gyümölcsök barátai számára is. Az egyébként teljesen természetes, hogy tavaszra csökken a méhek száma egy-egy családban – egy teljesen „normális” tél azonban általában mindössze 10-15 százaléknyi méh számára jelenti a véget. Az okokról, amelyek ennél jóval jelentősebb mértékben pusztítják a méheket, egyelőre még a kutatók is vitatkoznak (A betegségektől a génmódosított növényeken át a globális felmelegedésig számos veszély leselkedik rájuk). Az biztos, hogy az elmúlt néhány évben sokat hallani tömeges méhpusztulásokról. Az EU az utóbbi időben igyekszik bizonyos szabályokkal korlátozni azoknak a vegyi anyagoknak a mezőgazdaságban történő felhasználását, amelyek (feltehetően) szintén felelőssé tehetőek a sok méhhalálért.

Magyarországon ilyen mértékű bajtól egyelőre nem kell félni, az azonban tény, hogy tavaszra a méhpopuláció 20-30 százalékkal csökkent az előző évhez képest, a méhek termelőképessége pedig felére esett vissza. Ez az oka annak is, hogy a méz idén drágább, mint korábban. Igaz azonban az is, hogy hazánk elsősorban nem itthoni fogyasztásra, hanem exportcélokra termeli a mézet – világviszonylatban a hetedikek vagyunk, ha a méz külföldi értékesítéséről van szó (az első Kína). Idehaza évente körülbelül fél kiló mézet fogyaszt el egy lakos. Ez kifejezetten kevésnek számít, van, ahol háromszor ennyi fogy el fejenként az édes finomságból: rekordfogyasztónak számít például Németország, de a skandináv államok sem szerénykednek, ha mézről van szó.

Nem véletlen egyébként, hogy ilyen jól teljesítünk, ha mézimportról van szó. Magyarországon a legnagyobb ugyanis az Európai Unión belül a fajlagos méhsűrűség. 2012-ben több mint 1,2 millió méhcsaládot tartottak nyilván hazánkban, ami azt jelenti, hogy a méhpopuláció sűrűsége meghaladja a 11 családot négyzetkilométerenként. Ezek bár alapvetően jó hírnek számítanak, azért nálunk is fordult már elő idén is tömeges méhpusztulás, például Balatonlellén, ahol hat termelő 1200 családját támadta meg valamilyen rejtélyes kór, amelyet mindeddig nem sikerült azonosítani.

A neonikotinoid tartalmú csávázószerek használata – ami az Európai Unióban már tiltott szernek minősülnek, épp a méhpusztulások megfékezése miatt – nálunk folyamatos, viszont még az Országos Magyar Méhészeti Egyesület vizsgálatai szerint sem okoztak eddig sehol problémát. Megnyugodnunk azonban sajnos nekünk sem szabad, a méhpusztulás ugyanis bármikor, bárhol, előfordulhat. Ha a folyamat nem áll meg, a következmények mindannyiunk számára érezhetőek lesznek. Nem csak arról van szó, hogy nem ehetünk almát, vagy éppen cseresznyét. Állítólag Einstein mondta: „Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl.” Bár valószínű, hogy a fizikus nem tett ilyen megállapítást, azt azért nem árt megjegyeznünk, hogy a méhek nélkül előbb csak bizonyos gyümölcsöktől és zöldségektől, később viszont már egymástól is elbúcsúzhatunk.

Egy lehetséges megoldás

Nem csak a méhek, a méhészek is rohamosan fogynak. Ezt viszont már egy új kezdeményezés bemutatásakor tudtuk meg: közösségi méhészet nyílt ugyanis Budapesten a héten. Méhészetből ma Magyarországon körülbelül 18-20 ezer család él (akár kiegészítő, akár főfoglalkozásként). Ez a szám lehetne akár jóval magasabb is, mivel a magyar szabályozás nem túl szigorú, ha méhészetről van szó. Az viszont világszerte probléma, hogy egyre kevesebben választják ezt a némileg szúrós, ám viszonylag jól jövedelmező szakmát, vagyis a méhésztársadalom rohamosan öregszik.

Ennek minden valószínűség szerint az urbanizáció is oka – egyre kevesebben maradnak vidéken, mindenki a városokba igyekszik. Ám míg sokak szerint a kutya-, macska-, hörcsögtartás teljesen elfogadott dolog a nagyvárosban, arra eddig kevesen gondoltak, hogy méheket is nevelhetünk. A közösségi méhészet kezdeményezői, a német Finger Csoport azonban épp ezt a sztereotípiát próbálják meg lerombolni. A városban is lehet méhészkedni, ráadásul ez nem csak hobbiként, de (a szorgalmas, kitartó és ügyes méhészek számára) akár megélhetési forrásként is szolgálhat.

Épp ennek bemutatását tűzte ki a csoport, amikor két és fél hónappal ezelőtt önkéntesekből közösséget kovácsoltak. A méhészkedés persze nem egyszerű foglalatosság, elméleti és gyakorlati oktatáson is át kellett esnie annak, aki részt szeretett volna venni a programban. Az eredmények azonban magukért beszélnek. Mindössze 5 héttel azután, hogy a Városliget szélén felállították első három méhcsaládjuk új otthonát, már 50 kiló kiváló minőségű, kifejezetten finom mézet tudtak pergetni. A főváros kellős közepén!

A kezdeményezésnek azonban a „puszta” méztermelésnél jóval messzebb mutató hatásai is lehetnek. „Új barátokat szeretnék szerezni”, „szeretem a mézet”, „mindhárman alkoholisták vagyunk, de sosem egyszerre kezdünk el inni” – ilyen és ehhez hasonló, személyes meglátások díszítik az egyik kaptárat, a mondatok mind-mind azoktól a friss méhészektől származnak, akik belekezdtek a projektbe. A különböző motivációk mellett a cél azonban mindannyiuk számára ugyanaz: mézet szeretnének termelni. Van, aki puszta hobbiként tekint e tevékenységre. Mások számára mindez sokkal többet jelenthet, hiszen a megélhetésükről is gondoskodhat egy saját méhészet. Amihez a szükséges szakmai hátteret már megszerezték. Így nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben egyre több városi méhészet indul majd, hasonlóan Frankfurthoz, ahol a kezdeti lelkesedés mára odáig terjedt, hogy egyeseknek akár 20-30 saját méhcsaládjuk is van már.

A kiállítás egyébként nem csak az érdeklődő embereknek, de maguknak a méheknek is szól. A kaptárak ugyanis kívül-belül átgondolt koncepció szerint vannak megszerkesztve, hogy a kibe repdeső lakók is találkozhassanak egy kis művészettel. A méhmúzeum egyik fő elgondolása az, hogy a befolyó összeget további kaptárak felállítására, a kiállítás finanszírozására fordíthassák. Mindeközben pedig készül a finom méz.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!