A krimisorozatokat azért szeretjük, mert biztonsággal töltenek el bennünket. Ebben a mesékre hasonlítanak, melyekben szintén ott a gonosz, ám a végén rendre megbűnhődik. Ahogy látjuk, hogy a gyilkosokat, erőszaktevőket, gyerekmolesztálókat is szépen elkapják és bevágják a dutyiba, máris jobban alszunk.
Persze azért is kedveljük a műfajt, mert sötét, titokzatos, hátborzongató. Nem csak természetünkből fakadhat, hogy ez vonz bennünket, a bűnügyi történetek mesélésének kulturális hagyománya is van. Gondoljunk a görög mitológiára, a hőseposzokra, de a Bibliában is Ádám és Éva után Káin és Ábel következik. A gyilkosság pedig mindig a lehető legmagasabbra csiholja a feszültséget, mert az emberi életnél nincs nagyobb tét. Egy műkincsrablás miatt nem forgolódunk álmatlanul, míg ha a tévében megölnek egy családtagot vagy közvetlen szomszédot, azt olyan közelinek érezhetjük, mintha akár velünk is történhetne.
A krimisorozatok ráadásul univerzálisak, ugyanaz lehet siker Amerikában, Ukrajnában és Argentínában is. A Helyszínelőket és társsorozatait jelenleg is vagy 30 országban vetítik. Én kevésbé szeretem, nyugtalanítanak a gyilkosság és a boncolás aprólékos részletei, és nem kötődöm egyik színészükhöz sem. Ha elképzelem a hullát, borzongok, ha látnom is kell, megijedek. Sokkal inkább az én műfajom az ősrivális Esküdt ellenségek. Míg előbbit a CBS csatorna gyártja, utóbbit az NBC. Össze lehet őket vetni nézettségi mutatókban, de inkább ízlés és márkahűség dolga, hogy valaki a Barátok köztet vagy a Jóban Rosszbant nézi.
Kedvencem az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály. Bármikor bekapcsolom a tévét, nem létezik, hogy ne találnék legalább egy ismétlést valahol. Főként szexuális bűncselekményekben nyomoznak, ezért akárcsak az életben, náluk sem garantált a sima happy end. A sztorik hitelesnek tűnnek, még New Yorkban sincs pénz arra, hogy minden áldozat mellé rendőrt állítsanak. Gyakran kritizálják a joggyakorlatot is, például a távoltartási végzés felér azzal, mintha térképet adnának az elkövető kezébe, ha esetleg meg akarná kérni áldozatát, nehogy ellene tanúskodjon… No és néha ők is elszúrják: nincs egyértelmű bizonyíték, beelőz a vádlott ügyvédje, eljárási hibát követnek el. A hősnő, Benson nyomozó (a sorozatért Emmyt és Arany Glóbuszt nyert, magyar származású Mariska Hargitay) mindig azonosul az áldozatokkal. Ettől lesz piszok jó zsaru, de állandóan szenved is. Társa, Stabler nyomozó (Christopher Meloni) számára fontosabb a munka, mint a család, ennek meg is fizeti az árát.
S hogy mindenki megkapja a méltó büntetését, fedő alatt párolnám puhára, aki a sorozat blikkfangos magyar címét kitalálta.
Tán az esküdtekre próbált célozni, meg az ő ellenségeikre, a bűnözőkre? Aztán langyos mangalicazsírba áztatnám azt a fordítót, aki furgonnak nevezte a Lexus RX400-at. A régi filmekben a szatírok, sorozatgyilkosok tényleg szakadék kisbuszokkal meg villanyszerelő-furgonokkal tűntek el a tömegben. Ma ehhez drabális hibrid sportterepjáró kell.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
