Az Operettszínházban nemrég mutatták be Ábrahám Pál egyik legnépszerűbb darabját, a Viktóriát. Magánál a történetnél csak a szerző élete izgalmasabb.
Egy toprongyos alak áll a Madison Avenue közepén makulátlanul tiszta, hófehér kesztyűben, és egy láthatatlan szimfonikus zenekart vezényel, míg a rendőrök el nem vezetik. Így ért véget az operett megújítójának, Ábrahám Pálnak nemzetközi sikerektől hangos, példátlan karrierje.
A zeneszerző 1892-ben született a vajdasági, nyugat-bácskai Apatinban. Korengedménnyel vették fel a Zeneakadémiára, ám bankár apja parancsára pénzügyi ismereteket is tanult. Komolyzenei műveivel egy fillért sem keresett, tőzsdézni kezdett, ám rengeteget kártyázott. Amikor látta, hogy egy korabeli kuplé kottájából félmillió példányt adtak el, elhatározta, áttér az operettszerzésre. Összetéveszthetetlenül elegáns és intelligens stílust dolgozott ki, görbe tükröt tartva a halódó műfaj elé. A Viktória kiváló példa minderre.
Az orosz fogolytáborból Japánba szökött Koltay főhadnagy belebotlik nagy szerelmébe, Viktóriába – az amerikai nagykövet feleségébe. Mivel Koltay neve szerepelt a veszteséglistán, a gyászoló nő elfogadta a nagykövet sokadik házassági ajánlatát, ám szerelme feltűnése mindent összezavar. Cunlight nagykövet ahelyett, hogy börtönbe vetné Koltayt (hiszen Magyarországgal még hadban állnak), magukkal viszi Szentpétervárra, hogy onnan hazacsempésszék, ám az oroszok felismerik Koltayt, és elhurcolják, hogy kivégezzék. A happy end keserédes, ám a japán, orosz és magyar melódiák briliáns vegyítése óriási sikert arat. Ábrahámnak ezután hetek alatt sikeressé és milliomossá vált: 35-40 német nyelvű színházban futottak egyszerre a darabja. Fénykorában 300 selyeminge és 60 öltönye volt – ám míg sokan a nagyzási hóbortjának tulajdonították, hogy mindig patyolatfehér kesztyűt viselt, ez már a kezdődő idegbaj első jele volt. Gulyáspartikat tartott a berlini elitnek, két kézzel szórta a pénzt. Hitler hatalomra jutása után már csak Párizsban adtak Ábrahámnak munkát. Casablancán és Havannán keresztül Miamiba, végül New Yorkba költözött. Az idegbaj elhatalmasodott rajta. A Madison Avenue-incidens után elmegyógykezelés alá vonták.
Szűnni nem akaró ováció, szipogó, szemüket törölgető nézők – így nézett ki a Viktória február 14-i előadásának tapsrendje. A közönség hosszú percekkel a vége után sem mozdult helyéről. Nem csoda: a főszereplő hármas (Frankó Tünde a címszerepben, Huszti Péter – Cunlight, Vadász Zsolt – Koltay főhadnagy) brillírozik. A két szubrett és két táncos komikus (ez is Ábrahám újítása), Vágó Zsuzsi (Riquette), Kékkovács Mara (Lia San), Csonka András (Feri) és Peller Károly (Jancsi) hol akrobatikus elemekkel, hol vérbő komédiázással nevettetnek. A díszletek (Túri Erzsébet) és a jelmezek (Velich Rita) csodaszépek, a rendezés (Béres Attila) következetes – nagyszerű háttér ahhoz, hogy kibontakozhasson ez az operettől szokatlanul finom és összetett történet. A Viktória az egyik legjobb dolog, ami idén a zenés színház frontján történhet az emberrel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!