Dosztojevszkij: Karamazov testvérek, Radnóti Miklós Színház

 
Dosztojevszkij: Karamazov testvérek, Radnóti Miklós Színház - Fotó: Dömölky János

„Ne féljetek az emberek bűnétől, testvéreim, bűnében is szeressétek az embert” – Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij teljes életművének alapgondolata és talán legfontosabb mondata A Karamazov testvérekben hangzik el. Zoszima sztarec tanítása egyben az író hitvallása is volt.

Dosztojevszkij ugyanis szerette az embereket, minden gyarlóságuk ellenére. Azon volt, hogy műveiben a lehető legszélesebb tablót szerkessze meg, amely a teljes általa ismert világot leképezi annak minden emberi esendőségével együtt. De a legfontosabb, s épp ezért soha el nem évülő útmutatása mindannyiunknak az volt: mindenkinek meg kell és meg is lehet bocsátani.

A Karamazov összetettségének felismerése embert próbáló feladat – melyben a Radnóti Színház előadása sajnálatos módon elbukott. És nem csupán azért, mert a több száz oldalas regény adaptálásához a lehető legszűkebb szereplőgárdával, nők és mellékszereplők mellőzésével alig nyolcfősre csökkentette a színpadon megjelenő személyek számát. Lenne a Karamazov testvérekben és apjukban bőven elég szín és élet ahhoz, hogy a maga teljességében mutassák meg a mű mondanivalóját. Csakhogy ami spórolás idővel és térrel, ott épp a regény lényege veszik el: azok az árnyalatnyi hangulatváltozások, ingadozások, gondolatmenetek, amelyek képesek elbillenteni valakit a jó vagy a rossz irányába.

„Mire jó, hogy megismerjük ezt az ördögi jót és rosszat, amikor ennyibe kerül?” – kérdezi Ivan Karamazov. De ebben a darabban mindez csak vásári komédiaként hat, az apa (Gáspár Sándor szinte szerethető figurát kreál belőle) által determinált életutat bejáró, és mindeközben abból kitörni vágyó testvérek közös bűne súlytalanná válik.

A helyén van valójában minden, szépen kidolgozott – fakó és szürke – díszletek között mozog a kopott sereg, ki-ki a saját filozófiájába feledkezve, a saját ördögeitől űzve vándorol a darab útján. Csak a tétje nem érződik a nagy egésznek. Miért élünk? Ez lenne a darab kérdése. De választ, olyat, amit hajlandóak lennénk elfogadni és megérteni, nem igazán kapunk. Minden idők egyik legösszetettebb és legnagyobb hatású regényét így sikerült egy kissé üres, felszínes tablóvá silányítani.

----------------------------

Címkék: színházkritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!