És ha fanyalognak? 'Megtanultam, hogy szabadkozni tilos'

– Miért épp desszertekkel debütál?

– Mindenképp egy koncepció mentén akartam létrehozni a könyvemet, de nem az ízHUSZÁR blog vagy a saját kedvenceim felsorakoztatásával. A desszertvilág közel áll hozzám: szeretek pepecselni velük, a precizitásom ebben a műfajban jól jön, ráadásul a desszert mindig hálás „téma”.

– Mit tanult saját magáról a könyv készítése közben?

– Nem vagyok cukrász, a könyvem sem profiknak szól. Az otthon elkészíthető édességeket gyűjtöttem csokorba, minden alapkrémből, tésztából került bele minimum egy, de technológiai és praktikus tanácsokat is adok. Pontosabb képet kaphat a desszertvilágról az, aki kipróbálja a recepteket. Ez a bakancslistám, és egy az egyben olyan, mint én. Iszonyú nagy munka volt, és arra jöttem rá közben, nem biztos, hogy tudnám mindennap, huzamosabb ideig ezt csinálni, tehát szakácsnak lehet, hogy nem lennék jó. Nyáron, két intenzív hét alatt készítettem az édességeket, pont a legnagyobb melegben. A 40 fokos konyhában, alsógatyában sütöttem a bejglit és a rétest. Nem csak én, a desszertek is időnként hőgutát kaptak.

– Hol készültek a könyvében lévő finomságok?

– Szeretek úgy főzni, hogy tudom, mi hol van, tehát a saját, nagy konyhámban, ráadásul én fotózom a kész termékeket. Rengeteg eszközöm van, gyűjtöm is a konyhai kellékeket, külföldről is mindig valami ilyesmivel lepem meg magam. Tányérból van a legtöbb, 80-90 darab. Legutóbb Berlinben majdnem lekéstem a gépet, mert az óntányérom „besípolt”, ki kellett pakolni az egész bőröndöt.

– Családi indíttatásból ered a főzés iránti szenvedélye?

– Abszolút nem, sőt anyukám nem is örült, ha főzőcskéztem, mert nagy kupit hagytam magam után. Öt-hat éves koromban kértem egy babakonyhát, azzal játszottam a kertben, néha a nővérem is beszállt és együtt „kotyvasztottunk” kavicsból, homokból. Később főzőműsorokat néztem a tévében, de jó ideig csak elméletben sütöttem-főztem. Aztán már állandóan a tematikus főzőcsatornákat bámultam. Egyszerűen érdekelt és lenyűgözött. A család meg dühöngött, mert mindig éhesek lettek a sok finomság látványától.

– Mit és mikor főzött először?

– A rakott kel volt az egyik első, talán 12 éves lehettem, azóta is az egyik kedvencem. Amúgy nincs igazán favorit ételem, ahogy éttermem sem, szeretek mindig új dolgot kipróbálni, evés és főzés terén is. Fotósnak készültem, a főzés egy ideig csak hobbiként volt jelen. Az alkotás iránti vágy elég erős bennem. Magát a folyamatot szeretem, amíg készül akár egy fotó, akár egy étel. A főiskola alatt sokat főztem, általában a családnak és a haveroknak, de nem tudtam, hogy ebből hivatás lesz. Három éve belevágtam a blogírásba és olyan népszerű lett, hogy komolyabbra mertem venni a gasztrovonalat. Szerettem hallgatni a dicséreteket, illetve látni, hogy szívesen eszik, amit készítettem.

– Volt, akinek nem ízlett valami?

– Különösebb fanyalgás eddig még nem volt. De megtanultam, hogy szabadkozni tilos.

– Honnan tanult meg főzni? Gondolom, nem az olyan egykori alapművekből, mint Horváth Ilona könyve.

– Nekem az alapokat az internet és a külföldi séfek könyvei, ételei adták. Kezdetben megfordult a fejemben, hogy valamelyik neves külföldi iskolába beiratkozzak, de sajnos iszonyúan drága volt mind, viszont az egyik ilyen iskola tankönyvét megvettem, és a mai napig használom. Egy hazai étterem konyháján dolgoztam egy hétig, izgalmas volt látni belülről a lépéseket, ott is begyűjtöttem hasznos tapasztalatokat: a gyakorlatban is látnod kell, mennyire kell elválnia a tésztának az edénytől, milyen a bagett a sütőből kivéve, hogyan lehet egyszerre negyven ételt tálalni stb. De a főzéstudományom nagy részét autodidakta módon szereztem.

– Honnan veszi a receptötleteket, az ihletet?

– Tévéműsorokból, könyvekből, merthogy szakácskönyveket is gyűjtök. De ma már nagyjából kezd kialakulni a saját karakterem. Észreveszem, hogy sokszor hasonló alapanyagokhoz nyúlok. A lassan készülő húsos ételeket, mint például a Boeuf Bourguignon (burgundi marha) nagyon szeretem elkészíteni. Gyakran használok keleti fűszereket (például római köményt), és az ázsiai konyha is alap nálam.

– Bárkiből lehet jó otthoni szakács?

– Ha érdeklődésből főz, akkor igen. Ha muszájból, hogy legyen mit enni, akkor nem biztos, hogy sikerélménye lesz. Alapvető, hogy élvezzük a főzést, fontos, hogy legyen motiváció. új alapanyagokat, technikákat kell kipróbálni, érdemes variálni a jól megszokott, kedvenc ételeket is. Én például az egyik kedvencemet, a rakott kelt sokszor máshogy készítem: mostanában rizottósan csinálom a tölteléket, amihez vajat kell adni a végén, de azt a vajat előbb fűszerezem. A fűszeres vaj ötlete egyébként Heston Blumenthaltól, a világhírű londoni séftől jön, akinek az ötletén picit variáltam, és úgy építettem be a saját receptembe.

– A NoSalty főszerkesztője, megjelent az első könyve, és alig múlt 26 éves. Mi lesz a következő lépés?

– Voltak olyan vágyaim, hogy ír nekem egy ismeretlen, hogy kipróbálta a receptemet és óriási sikert aratott vele. De nagyon vágyott dolog volt az is, hogy legyen egy könyvem. Mindez sokkal gyorsabban teljesült, mint reméltem. Nagyon intenzíven és szívesen csinálom ezt az egészet. A távlati perspektívák tárháza még így is széles, most például saját gyártású főzővideók forgatásába fogtunk bele. Egyelőre most nagyon jó így, igyekszem a jelent és annak minden lehetőségét megélni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!