Számít itt még a néző?

A 2008-ban hatályba lépett, kevéssé emelkedett című, az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvény átrajzolta a hazai színházak térképét. Míg 2009-ben országszerte 130 kőszínház volt nyilvántartásban, a KSH adatai szerint tavalyra ez a szám már 170-re nőtt. A megemelkedett intézményszám természetesen az előadások számát is növelte, több mint kétezerrel, és nőtt a látogatások száma is, ám az kisebb mértékben. Míg három éve 4 millió 488 ezer jegyet váltottak a nézők, addig tavaly 4 millió 735 ezret. Az igazán meglepő azonban az, hogy a bevételek még a látogatószám emelkedése ellenére is csökkentek, összességében csaknem 100 millió forinttal.

Még mindig Budapesten járnak a legtöbben színházba. Tavaly az összes látogatás 55 százalékát a fővárosiak tették ki, a többi városból került ki a nézők 43 százaléka, míg a községekben alig 2 százalék váltott jegyet. Tavaly egy fizető látogatónak átlagosan 1500-2000 forintjába került, ha ellátogatott egy előadásra. Ezek az árak az elmúlt években gyakorlatilag változatlanok. A nézők több mint fele a pénztárnál váltotta meg jegyét, 10 százalékuk interneten, 22 százalékuk pedig közönségszervezőtől vásárolt, ám körülbelül minden nyolcadik jegy tiszteletjegy volt, azaz nem fizettek érte. A színházak egyre több bérlettel igyekeznek becsábítani a nézőket az előadásokra, tavaly közel 306 ezret érékesítettek, ennek több mint fele ifjúsági, egyharmada felnőtt, a többi pedig nyugdíjas bérlet volt. A jegyeladásból befolyó bevételek az intézmények kiadásainak csupán a felét fedezték, a színházak működését így jórészt közpénzekből, illetve pályázati forrásokból sikerült megoldani.

A színházak még mindig prózai műveket tűznek legszívesebben műsorra, ezek közül is a színművek a legnépszerűbben, ám egyre több a gyermekeknek szóló előadás. Tavaly minden harmadik darabot nekik játszottak, és minden negyedik látogató ilyen típusú előadásra volt kíváncsi. Viszont egyre népszerűbbek a zenés produkciók, operettek, musicalek, amelyeknek előadásszáma ugyan nem, de nézőszáma megközelítette a prózai művekét. A Budapesti Operettszínház idei előadásaira már csak elvétve lehet jegyet kapni.

Ha egy színház sikerét az előadások telítettsége és a nézők elégedettsége alapján ítélünk meg, akkor kiderül, hogy a színházba látogatók ízlése meglehetősen vegyes, és nem feltétlenül függ attól, hogy ki igazgatja az intézményt.

Az Eszenyi Enikő által vezetett Vígszínház például előkelő helyen végez a listán: tavaly az ország 10 legnézettebb előadása között öt Vígszínházi, illetve pesti színházi volt, a lista ötödik helyén Az öldöklés istene állt csaknem 35 ezer nézővel, a Rómeó és Júlia a hatodik volt, több mint 32 ezer nézővel, az örök kedvenc, A padlás pedig kilencedik, közel 26 ezer nézővel. Tájékoztatásuk szerint a Vígszínház három játszóhelyén a 2012- es éves mérleg szerint 91 százalékos volt a látogatottságuk, ami esténként átlagosan 1500 nézőt jelent. A tavalyi évadban mintegy 350 ezer néző látogatott el valamelyik előadásukra, és 15 ezer bérletet adtak el, ami a teljes látogatószámuk 12 százalékát teszi ki.

A mostanában a figyelem középpontjában lévő Újszínház telítettsége 73 százalékos volt októberben, ami két százalékkal magasabb a tavalyi év azonos időszakához képest, és folyamatosan emelkedik. Idén több előadásukra már nem lehet jegyet kapni, telt házzal megy a Csurka-darab, a Deficit is.

Az elmúlt években folyamatosan a fókuszban leledző Nemzeti Színházat évről évre töretlen lelkesedéssel látogatják a nézők. Bár a színház költségvetése folyamatosan csökken, tavaly összesen 364 előadást (köztük 31 vendég- és befogadott produkciót) tartottak, amelyeket csaknem 117 ezren láttak. Saját előadásaik 90 százalékos látogatottsággal futottak, emellett több mint 5600 bérletes nézőjük van. Nemrégiben készítettek egy felmérést, amelyben arra voltak kíváncsiak; a látogatóik szerint mi a Nemzeti Színház feladata, és mennyire elégedettek az intézménnyel, illetve annak vezetőségével. A kérdőív összesítéséből kiderül, hogy a válaszadók közel fele azért jár szívesen a Nemzetibe, mert elgondolkodtató darabokat lát, sokan a progresszivitás és a színvonalas előadások miatt váltanak ide jegyet, míg a válaszadók alig több mint 3 százaléka mondta, hogy a radikális megfogalmazás, vagy a „magyarsághoz nem méltó” előadások miatt nem szívesen jár ide. A megkérdezettek többsége a Nemzeti Színház elsődleges feladatának tartja a nemzeti értékek és a magyar kultúra ápolását, de csak 3,5 százalékuk gondolja azt, hogy szigorúan csak a magyar nemzeti hagyományok képviselete és ápolása lenne a színház feladata. Több mint felük teljesen, összesen 86,2 százalékuk pedig közepesen vagy annál nagyobb mértékben elégedett az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházzal. Tíz százalék volt a tartózkodók aránya és mindössze négy azoké, akik egyáltalán nem, vagy csupán kevéssé elégedettek az igazgatóval.

A Nemzetit – és igazgatóját, Alföldi Róbertet – folyamatosan támadó és kritizáló Vidnyánszky Attila által vezetett debreceni Csokonai Színháznak is szorosabbra kellett idén húznia a nadrágszíjat. Míg tavalyelőtt 400-nál is több előadást játszottak 109 ezer néző előtt, addig tavaly kevesebb, mint 260 alkalommal gördült föl a függöny, látogatószámuk pedig 90 ezerre esett vissza. Vidnyánszky nemrég bejelentette, hogy pályázik a Nemzeti igazgatói székére. Egy interjúban pedig elmondta, ha pályázata nyer, egészen más szemlélettel találkozhatunk a Nemzetiben, mint amit a nézők most szeretnek és értékelnek benne. „Depresszió, torz lények, betegség, szürkeség… Holott létjogosultsága van másfajta szemléletű színháznak is, ami nem csak arról szól, hogy minden rossz, hogy senkik, esendők és rosszak vagyunk” – nyilatkozta. Alföldi erről korábban így beszélt: „A Nemzeti Színháznak, mint az ország első számú színházának a feladata a megoldatlan ügyekről beszélni és segíteni abban, hogy meg tudjunk békülni magunkkal, a másikkal, a saját múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel.” A múlt nemes, a jelenről képet ad a nézők elégedettsége, csak a jövő, az bizonytalan.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!