Székely Csaba: Vitéz Mihály, Weöres Sándor Színház
Bajomi Nagy György a Színházi Dolgozók Szakszervezetének Básti Lajos-díját kapta a Vitéz Mihály címszerepéért a POSZT-on. És bár a fesztivál jelenlegi megítélése a szakma egy része által enyhén szólva vitatott, abban mindenki egyetért, hogy Bajomi Nagy bugris vajdája elismerést érdemelt. Amint feltűnik a színpadon, a fürdőgatya, a lyukacsos melóstrikó, a tapló stílus, a joggingos, fehér zoknis fiú és a párducmintás, neccharisnyás, körömreszelős feleség ellenére is a szívünkbe zárjuk ezt az olykor naiv, máskor álnok és hataloméhes mackófigurát. Mihály kalandvágyó karrierista, akinél nincs becsületszó, és aki a saját hazugságait és képzelgéseit is komolyan veszi. Ráérez a hatalom ízére, a szemünk előtt válik véres kezű diktátorrá, aki megállíthatatlanul tör előre. Székely Csaba drámájának sűrűjében ott van a korabeli (17. század) Kelet-Európa, a hátulról bábokat mozgató németek nyers és szemtelen karikatúrája, valamint a jelen már-már bántóan direkt analógiája. A Trianon-pólós magyarok az első fenyegetésre lelkes talpnyalókká válnak, a szűkszavú székelyek gondolkodás nélkül levágják az amúgy jámbor magyar fejedelem fejét. Az EU-bürokrata németek – tucatnyi Angela Merkel – focit néznek és kiskutyaként hordozgatják Conchita Wurstot. Amikor hadba lépnek, rettegett tábornokuk maga az USB-ről irányított Terminátor, akinek katonái hegesztőálarcából a Star Wars emblematikus szignálja szól.
A padló behintve „sóval” – Szodoma és Gomora –, a makulátlan fehérséget hamar beszennyezi a vér…
Ebben a számtalan jelképet és mögöttes utalást felsorakoztató anakronisztikus katyvaszban a képi és nyelvi humor ellenére is eljön a pillanat, nyilván szándékosan, amikor elveszítjük a fonalat. Egyedül Bajomi Nagy az, akivel szemben a legelképesztőbb intrikák és aljasságok kellős közepén is értő rokonszenvvel viseltetünk. Legnagyobb érdeme a hitelesség. Az, ahogyan komolyan veszi a figuráját. Bukása valódi tragédia. Nagy titok ez, úgy kigombolni egy talapzatáról leemelt, szentségtelenített nemzeti hőst, hogy az ne legyen bántó. Nevessünk rajta, néha fogjuk a fejünket elképedésünkben, de érezzük a fájdalmát is. Bajominak sikerült összehoznia, hogy a múltban, sőt még a jelenben is esendő, de azért szerethető maradjon. Függetlenül a tényektől. Mert mi is a történelem? – teszi fel a kérdést a darab egyik emblematikus jelenetében a felfújható jakuzziban tökét áztató uralkodó, mire talpnyaló krónikása megállapítja: az, amit a mindenkori győztesek írni akarnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!