Álmatlan éjszakák

– Amikor a volt osztályával rendez egy produkciót, és valakit kiveséznek, óhatatlanul saját magával kapcsolatban is eszébe juthat sok minden.

– Ez így van. Mészáros Máté története, például engem is erősen érintett. Hiszen én is elvált szülők gyereke voltam, és aztán én magam is elváltam. A próbákon többet beszéltem magamról, mint amennyit szoktam. Amikor Máté az apjának az ügyetlenségeit, az érzelmi zsarolásait vette számba, kénytelen voltam magamban is leásni annyira, hogy fölismerjem az én régi énemben azokat a helyzeteket, amikor a saját gyerekeimtől próbáltam kizsarolni, hogy ugye, engem szerettek, vagy hogy nektek is fáj valami annyira, mint nekem.

– Hasonló szituációk nincsenek a tanítványaival? Hogy például szeretetet próbál belőlük kicsikarni? Hiszen most tulajdonképpen van egy váláshoz hasonló szituáció. Nyolc évig azért rendezett rendszeresen Egerben, mert ott sok egykori növendéke játszott, és most az új igazgató, az új társulat mellett erre nincs többé lehetőség.

– Egyébként is nehéz lett volna már Egerben rendeznem most, hogy a Katona József Színház igazgatója vagyok. Az embernek természetesen a hiúságát legyezgeti, hogy ragaszkodnak hozzá az egykori tanítványai, de én nem hiszem, hogy visszaélnék ezzel, vagy zsarolnám őket valamilyen módon. Szakmai és emberi értelemben is boldogság a tanítványaimmal dolgozni, mert értjük egymás nyelvét, és ebből mindig kijön valami. Alkalmat ad a feltöltődésre, ha velük lehetek.

– Az, hogy főnök lett, megváltoztatta-e a kollégáival való viszonyát?

– Szerintem én még személyiségdeformáción nem mentem át, ami azért, gondolom, várható. Valamelyest megváltozik a személyiség, amikor ilyen funkcióba kerül. Ez benne van a pakliban. Bizonyos dolgokat nem lehet megúszni. Számomra az lenne a szimpatikus, ha ez különösebb defektet nem okozna.

– Olyan közegben kell megőrizni egy művészszínházat, amikor ennek mind a gazdasági, mind a politikai körülmények ellentmondanak.

– Nagyon szerencsés, hogy az a társulat, amelyikkel dolgozom, eléggé magasra tett lécet próbál állandóan átugrani. Vagyis nem arról van szó, hogy mindenki valami könnyebb megoldást akar választani, hanem akkor vagyunk elégedettek, ha megérezzük a dolgok nehezebb oldalát is.

– Önnek nyilván minden irányban, az önkormányzat, a minisztérium felé is, villámhárítónak kell lennie.

– Igen, ez egy új szerep.

– Nehezen tudom elképzelni ilyen szituációban. Amikor, mondjuk, be kell mennie az önkormányzathoz, a minisztériumba, öltönyben, nyakkendősen próbál disztingváltan udvarias lenni?

– Öltönyben azért nem voltam. Bár amikor a kinevezésemet átvettem, akkor mégis. Én azt hiszem, hogy eddig mindig tudtam képviselni a határozott véleményemet.

– A nagyon határozott véleménye látszani szokott az arcán is. Képes fegyelmezni magát, hogy a mimikáján ne látszódjon, amikor olyasmiről van szó, amit baromságnak tart?

– Az a fő feladatom, hogy a Katona József Színház tovább tudjon működni. Nekem most ez a mindenem, ezen dolgozom. Sok mindenki hibázhat. Én viszont szerintem nem hibázhatok. Ezért valamennyi helyzetben erős kontroll működik bennem.
A saját dolgaimat erősen képviselni tudó ember vagyok, és most a saját dolgom az a színház, amit vezetek. Természetesen az álmatlan éjszakák száma szaporodik.

– A Cigányok előadásában rendezőként igen keményen elmondja az élhetetlen világról a véleményét, amiben megaláznak embereket, nem tűrik a másságot. A szerelem diadalában pedig színészként az alapvetően használhatatlan értelmiség gúnyrajzát adja. Szóban ezt már nehezebben teheti meg, mert igazgatóként a közéletben diplomatikusabbnak kell lennie, mint eddig.

– A színházi embernek a fő mondandóját a színpadon kell közölnie. De azzal, hogy a színházban beindítottuk az ifjúsági programot, éppen hogy egy jobban élhető, kulturáltabb világért szeretnénk dolgozni. Ahhoz akarjuk szoktatni az ifjúságot, hogy a színház legyen az élete része. A kultúrában, a szellemi világban is élő társadalmat próbálunk a magunk számára is teremteni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!