Meddig hajlandó az ember tűrni és vezekelni el nem követett bűnéért? Hogyan torzul el az állam monoton gépezetének hatására, vagy a beléoltott bűntudat determinálja a bűn valódi elkövetésére?
Georg Büchner Woyzeck című drámája azt a kérdést járja körül, hogy mi vihette rá 1821-ben, Lipcsében a borbélyt, hogy élettársát több késszúrással megölje. Azóta számtalan értelmezés született, Woyzeck őrületére, az állam lélekromboló hatására vagy éppen a világ sivárságára helyezve a hangsúlyt.
Ascher Tamás a kísérletet helyezi középpontba a Katonában, ami a legtöbb rendezésben pusztán a szadista Orvos és az ostoba Kapitány értelmetlen agyszüleménye, itt értelmet nyer, hogy annál átütőbb erővel vágjon mellbe.
Aschernál a gyilkosság is mintha a kísérlet része lenne.
A borbély egyfolytában csak igenel feljebbvalóinak, de amikor végre megszólal, és kifejti gondolatait a Kapitánynak, fellázad a rend, az elnyomás és a kísérlet ellen.
A gyilkosságot is látszólag lázadásból követi el, nem veszi észre, hogy éppen ezzel igazolja a kísérletet, hiszen szerelmével az utolsó szalmaszálat öli meg, ami még az élethez fűzné.
A gyilkosság kísérlet mivolta már az elkövetés pillanatában világossá válik, amikor a Kapitány és az Orvos voyeurként figyeli őt a kitágult térben, de szavai („ez igazi gyilkosság volt”) maradék kétségünket is eloszlatják. Khell Zsolt díszlete amúgy is egyszerre idéz börtönt és bolondokházát, nagyban emlékeztet például Peter Brook Marat/Sade-jának charentoni elmegyógyintézetére.
A hatalmat jelképező figurák Marie-val, Woyzeck társával is játszanak, arra keresik a választ, mit lép egy nő, ha magára hagyják érzelmileg és fizikailag a nyomorban.
Tom Waits angolul előadott, feliratozott betétdalai elidegenítik, ellenpontozzák és kimerevítik a cselekményt, amihez nagymértékben hozzájárul Horváth Csaba koreográfiája is. A songok felszínre hozzák a karakterek belső világát, ugyanakkor megmaradnak az álfilozofálgatás süppedős valóságában.
A lepusztultság mellett az erőszak is jelentős teret kap az előadásban, így érdekes párhuzamba állítható Woyzeck végső elkeseredésében elkövetett gyilkossága és az ezreddobos által elszenvedett megaláztatása, ahogy mindkét tettet stilizált szexuális aktus kíséri.
Keresztes Tamás (Woyzeck) hitelesen lépdel végig az élettől való elszakadás különböző stációin, és ahogy belső meghasonlottsága egyre mélyül, úgy hatalmasodik el rajta az őrület. Jordán Adél Marie-je nem afféle könnyűvérű nőcske, aki csillogásra és testiségre vágyik, hanem a tehetetlenségbe belefásult, és hosszú vívódás után az életet választó nő. Csupa nagybetűvel.
Bezerédi Zoltán vérben forgó szemű Kapitánya olyan ostoba és semmitmondó, ami egyszerűen alulmúlhatatlan, Fekete Ernő módszereit pedig maga Mengele is megirigyelné. Nagy Ervin ősmacsó oroszlánbőgése rafinált finomkodással párosul, mintha az Ezreddobos a nők túlfokozott ideálját testesítené meg.
A többiek is meglepően jó énekhanggal, kitűnően jelenítik meg a kizökkent idő véglényeit, egyedül Kovács Lehel Andrese tartja még magát. Egy szebb jövőért.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
