A színházi producer ritka nálunk, akár a fehér holló. Mindenki úgy gondolja, hogy szinte lehetetlenség olyan jegyárakkal dolgozni, melyek visszahozzák a produkció költségeit, és netán némi hasznot is termelnek. De mindig vannak kivételek, első fecskék, akik valamilyen okból letérnek a járt útról.
Az első fecskéket is megelőzi Karinthy Márton, aki ebben a szezonban éppen harminc éve működtet magánteátrumot, a Karinthy Színházat. Direktor, rendező, magánszínház-alapításának is az volt a döntő oka, úgy érezte, nem fogadja be, nem ismeri el a szakma, kellett hát magának teremtenie egy helyet, ahol biztonsággal mozog, az ő értékrendjét érvényesítheti, miközben szolgálja, és bizony ki is szolgálja a közönségét. Először bérelt különböző termeket, majd saját pénzét is kockáztatva, átalakított akkoriban még jóformán a senki földjén egy lepukkant mozit, amit a hét szűk esztendő dacára a közelmúltban még bővíteni is tudott, és próbateremnek ugyanabban az épületben lakást is vásárolt. Pályázik, ahová tud, így felhasznál állami pénzt is; nem állítható, hogy pazar kiállításúak a díszletek, parádésak a jelmezek, szárnyalnak a gázsik, de megbízhatóan fizet, jó a hangulat a színházban, ezért jelentős színészek is szívesen vállalnak ott munkát.
A legismertebb színházi producer nálunk Orlai Tibor. Közgazdász végzettséggel, orvosi műszerekkel kereskedett, ezt a közelmúltban hagyta abba. Véletlenül „csúszott bele” a producerkedésbe. Egy barátja panaszolta neki, hogy lassan haladnak Eszenyi Enikő tervezett, E-tangó című lemezének a munkálatai. Aztán egyszer csak a barátja telefonált, hogy beugrana hozzá, de nem jönne egyedül. Megjelent Eszenyivel. Ezzel a kocka el volt vetve. Ezt számos Eszenyivel közös produkció követte. Az első – nem Eszenyivel közös – színházi produkciója a Tháliában bemutatott Hat hét, hat tánc lett, Kulka Jánossal és Vári Évával, a szerbiai magyar származású, Izraelben élő Ilan Eldad érzékeny rendezésében. A produkció túlvan már a kétszázadik előadáson. Orlai úgy érzi, kötelessége a színházi minőség szolgálatában, nehezebben emészthető, elmélyültebb, de azért szélesebb közönségréteg számára is elérhető alternatív produkciók létrejötténél is bábáskodnia. Ilyen az évek óta műsoron lévő Fédra fitness, vagy a most a Trafóban bemutatott Ahogy tetszik. Ehhez a sikerdarabok műsorra tűzéséből származó tőkét használja (keresztfinanszírozás), állami dotációt nem vesz igénybe. De szívesen hoz létre koprodukciót. A Centrál Színházban bemutatott Francia rúdugrás című vígjátékot például a Manna Kulturális Egyesülettel közösen menedzselték, melynek vezetője Gáspár Anna, aki színésznőként kezdte a pályát, de három- gyerekes édesanyaként arra, hogy játsszon, kevés ideje jut, viszont a színház közelében akar maradni.
Megkeresték színészek, segített pályázati lehetőséget, támogatást találni egy-egy produkció létrehozásához, utaztatásához. Csak azért tud küzdeni, amiben hisz, ha első látásra megtetszik az az ember, aki vele dolgozni akar, ha beleszeret az általa hozott ötletbe. Van, akiből az első találkozás után elmúlik a tűz. De például Pelsőczy Rékával a Szeret…lek produkció bemutatójáig, az ötlettől a megvalósulásig, három évig dolgoztak. Gáspár Anna a saját pénzét is kockáztatja, de már magánemberek is támogatják az egyesületet, hogy létre tudjanak hozni előadásokat. Természetesen ezek nem teremtenek anyagi hasznot. Jónak az számít, ha sikerül helyzetbe hozni egy társaságot, például a Neptun Brigád Világszép nádszálkisasszony című produkciója három éve telt házzal megy az Új Színházban. Az ilyen produkciók nem jelentenek nagy reklámlehetőséget, ezért olyanoktól lehet támogatásra számítani, akik elkötelezettek, szívügyük a színház. És találni lehet azért olyan cégeket, amelyek profiljával egyezik a darab tematikája, például a Telefondoktorral a telefontársaságokat keresték meg.
Simon Edit, a PS Produkció vezetője az egykori Rock Színház meghatározó egyénisége, motorja volt. Eredetileg jogász a végzettsége. Tulajdonképpen menedzsere volt a színháznak, 1980-tól 32 helyen játszottak, ebből sokat lehetett tanulni. Simon Edit 2004-től, három évig dolgozott a kiemelkedően magas költségvetésű Vámpírok bálja musical előkészítésén, szponzorokat kutatott fel, majd hitelt vettek fel. Kockáztattak lakást, nyaralót. A producer úgy gondolta, hosszú távon a sok munka, a minőségre való törekvés, a rangos hazai és nemzetközi alkotói csapat felkérése, a gonddal kiválasztott énekesekkel, táncosokkal, zenekari művészekkel, parádés jelmezekkel, díszletekkel kiállított produkció megéri az árát. Válogatást tartottak, a rendező, Polanski közvetlen munkatársával, Cornelius Baltussal, akit nem érdekelt, hogy Magyarországon ki kicsoda, a szerepekre a legalkalmasabbakat szemelte ki. Ezzel némi felbolydulást okozva a szakmában. Ahogy azzal is, hogy állami támogatás nélkül be lehet mutatni egy nagyszabású, nemzetközileg is jegyzett musicalt. A 130 főt foglalkoztató, önfenntartó színházi vállalkozás magasabb jegyárakkal dolgozik a nálunk megszokottaknál. Az első évben nagy volt a ráfizetés. Ma már a vámpírok telt házak előtt borzongatják és nevettetik a közönséget.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
