Több mint négyszáz filmben szerepelt kaszkadőrként Pintér Tamás. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán pedig számtalan színészt, rendezőt tanított.
– A pályája elején még nem nagyon voltak nálunk kaszkadőrök. Ön is öttusázóként keveredett a filmezés közelébe.
– Ha kellett valamelyik magyar filmben lovagolni, úszni, vívni, telefonáltak a Tattersallba, hogy küldjenek annyi öttusázót, amennyire szükség volt. A legjobb öttusázók is kaszkadőrködtek Balczó Andrástól Török Ferencig. Mi dolgoztunk a Várkonyi Zoltán- filmekben is. Én mindent megcsináltam neki. Vagány gyerek voltam, szerette a munkámat. Egy forgatási szünetben megkérdezte, nincs-e kedvem odajönni hozzájuk a Színművészeti Főiskolára. Akkor dőlt el az életem. Tanítottam ott minden színészt, rendezőt, operatőrt.
– Kezdetben kaszkadőrként sok olyasmit megcsináltak, hályogkovács módjára, ami túlzottan veszélyes volt.
– A Bors című tévésorozatban például vonatot üldöztem lovon, a síneken vágtáztam. Majd lelőttek, és egy szál ingben, minden védőfelszerelés nélkül rávetettem magam a sínekre, a krampácskövekre. Ezt a mai eszemmel nem tenném semmi pénzért. Kicsit később már elkezdtek kivinni külföldre is, és Mauritius szigetén körülbelül 40 méteres vízesésen kellett leereszkednem, és csak egy ponton lehetett lejönni, mert különben hatalmas éles sziklák álltak ki a vízből. Sokat dolgoztam autóval is, például merültem a Dunába, vagy fölborítottam teherautót.
– Hogyan tanulta meg a szakmát?
– Amikor Magyarországon elkezdtek amerikai filmeket forgatni, megismerkedtünk ottani kaszkadőr szakértőkkel. A hasukat fogták a röhögéstől, hogy mi hogyan dolgozunk, nekimegyünk fejjel a falnak. Ők tanítottak meg bennünket arra, milyen védőfelszerelésre van szükség, eséskor hogyan kell a talajt preparálni, ütközéshez gépkocsit belülről becsövezni. Eséshez például olyan ruhára van szükség, ami alá elfér gerincvédő, könyökvédő, térdvédő, nyakmerevítő. Ha az autóval vízbe kell esni, ki kell egyensúlyozni, és hátul lyukat kell fúrni, ahol majd a víz bejön.
– És meg kell várni, amíg megtelik az autó vízzel, csak utána lehet kinyitni az ajtót?
– Igen, mert különben olyan nagy a nyomás, hogy nem nyílik.
– Ilyenkor teljesen nyugodtan ücsörög a vízben, és várja, hogy megteljen a kocsi?
– Igen. Kovács úr, aki megy az alsó rakparton, és egyszer csak megcsúszik az autójával, belezuhan a Dunába, valószínűleg tépkedni kezdi az ajtót, mert pánikba esik, és feltehetően ott fullad meg. Én viszont fel vagyok készülve arra lelkileg is, hogy mi történik majd velem.
– Mi történik, ha színészeknek kell betanítani veszélyes dolgokat? Például Cserhalmi Györgyről hallani, hogy szeret saját maga csinálni veszélyes kunsztokat.
– Sok színész szokta mondani, hogy kaszkadőr nélkül dolgozik. De ezt nem engedik. Cserhalmit például régebben több helyről kirúgták, tanítványom volt és jó barátom. Ilyenkor velem dolgozott kaszkadőrként francia filmekben. Ha ő a filmnek a főszereplője, akkor azért nem engedik, hogy ezt csinálja, mert ha csak a kisujját töri el is, le kell állni a forgatással, és ez rengeteg pénzbe kerül. Nagyszabású filmekben a színész szerződésében még az is benne van, hogy amíg forgat, nem teniszezhet, nem síelhet, csak egy bizonyos autóba ülhet, csak sofőrrel, csak hátra.
– Ön meghalhat?
– Igen, én meghalhatok.
– Mindent a saját felelősségére tesz?
– Mindent. A kaszkadőrök arctalan, névtelen emberek. Ha az egyiknek balesete lesz, jön a másik. Nem számít.
– Ha színházban tanít be színészeknek vívást, verekedést, mennyire lehet veszélyt vállalni?
– A nézőtérről úgy kell kinéznie a verekedésnek, mintha a színész megkapta volna a pofont. Ehhez el is kell játszania, hogy megkapta. Mert ha igazán megkapja, vérezni kezd az orra, és ez nem tenne jót a produkciónak.
– Hogyan lehet látszatpofont adni, és mi csattan?
– Úgy kell fordítani a színészt, hogy ne látszódjon, hogy például a nyakára, vállára, hátára ütnek.
– Hetvenéves lesz decemberben. Vállal még kaszkadőr munkát?
– Igen, igen. Mindent megpróbálok ugyanúgy csinálni, mint ezelőtt húsz évvel. Sokat sportolok. Vitorlázom, síelek, konditerembe, gőzfürdőbe járok. Bár az igaz, hogy fölfelé már nem tudnék ugrani három métert, de lefelé még igen. Ezt még vállalom, sőt szeretem. Jólesik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
