Már a banános sörnél lehetett sejteni, hogy ez a történet nem marad annyiban. És lőn, a sörre rálicitált a bor: ezen a nyáron a gyümölcsfröccs keresi a kihívásokat – és a vállalkozó kedvű fogyasztókat.
Talán a kivis variáció (bennfenteseknek csak Shrek-fröccs) tette be a kaput, amikor ezt a közel sem bizalomgerjesztő színnel és ízvilággal operáló italt sikerült kirendelni, ráadásul az alacsonynak egyáltalán nem mondható 790 forintos áron. Ott és akkor felmerült az igény: találni legalább egy olyan gyümölcsfröccsöt, amit szeretünk.
Nem volt egyszerű.
A klasszikus ízekből a málnát, a jaffát és a bodzát választottuk ki, e mellé betettünk egy limonádés változatot, ráadásnak a már régóta közszájon forgó, de soha ki nem próbált kovászos uborkaleves megoldást is felsorakoztattuk (ha van gyümölcsfröccs, kell hogy legyen zöldségfröccs is), és csak hogy tudjuk, mihez viszonyítunk, egy „tiszta” változatot is kevertünk. A fő kérdés az volt, vajon mennyire töltik be ezek az italok a nekik szánt funkciót, vagyis hogy oltják-e a nagy nyári melegben a szomjunkat, és persze finomak-e.
A szabályok egyszerűek voltak: minden fröccs alapja 1 deci bor és 2 deci szóda volt, ehhez adtuk az ízesítőket. 1 és 10 között pontoztunk, magyarázatot csak az írt, akinek mondanivalója volt, közben sós krumplit majszoltunk, hogy minden íz előtt tiszta lappal induljunk.
Az eredmény mindezek után még megrázónak is minősíthető. Egyrészt sokfős szerkesztőségünkből mindössze hat bátor vállalkozót sikerült toborozni. Másrészt úgy tűnik, valamilyen ízlésficama mindannyiunknak van.
Az italokról a kóstolás sorrendjében emlékezünk meg:
1.
A limonádés változatba tettünk citromot, került még bele némi grapefruit, emellett cukor helyett juharsziruppal locsoltuk meg. Ez valószínűleg nem volt jó ötlet, az ital átlag 4 pontot kapott, egyikünk szerint „nem harmonizáltak az ízek”, mások ennél erőteljesebben fogalmaztak. És itt még messze voltunk a mélyponttól!
2.
Következett a jaffás változat, és bár utólag mi is meglepődtünk, de erre adtuk a legkevesebb pontot (valószínűleg a későbbiekben már elzsibbadtak az ízeléshez használt részeink). 2,3 lett a rettenetes ízvilág végeredménye, és ugyan többekben támadt nosztalgikus hangulat (régmúlt osztálykirándulások legrosszabb emlékei villantak be), valószínűleg soha többet nem akar egyikünk sem narancsos-jaffás fröccsöt inni.
3.
Ezek után némi felüdülést hozott a bodzás variáció, „semmi különös” – írta valaki, más szerint „jótékony homály” fedte el a bor ízét, aminek tulajdonképpen semmi értelme, hiszen ha fröccsöt iszunk, akkor a bort is szeretnénk felfedezni benne. 5,5 pontos átlagot ért el.
4.
Az igazi klasszikus következett, a jól ismert macifröccs, benne málnaszörp. Ebben nem volt hiba, bor, szóda és málna remekül szerette egymást a pohárban, mi pedig jelentősen megkönnyebbülve kortyoltunk. Az abszolút győztes ez a változat lett, 6,6 pontra értékeltük.
5.
A tökéletes magasságból viszont sikerült a borzalmak szakadékába belebuknunk – a kovászos uborkalé és a bor házasítása nem új keletű dolog, Újházy fröccs néven sokan emlegetik – valószínűleg inni annál kevesebben isszák. Nálunk a többség nagyon utálta, volt viszont két elvetemült, akik 8 és 9 pontra értékelték, igaz, egyikük „de csak egyszer az életben”. Még így is sikerült azonban a dobogó közelébe küzdenie magát, 4,1 pontot adtunk rá. Aztán igyekeztünk örökre elfelejteni.
6.
És ami jó ideje motoszkált mindannyiunk fejében, az az utolsó kóstolásnál bizonyosságot nyert. Jó fröccsöt csak jó borból lehet készíteni – ezt az aranyszabályt áldoztuk fel a költséghatékonyság oltárán. Nem kellett volna: ez a fröccs nem volt igazán finom, bár azért ittunk már kocsmában bőven rosszabbakat. 4,6 pontra értékeltük, de óriási megkönnyebbüléssel hajtottuk fel a maradékot, tudván, hogy a végére értünk a tesztelésnek.
Hogy ezek után mi a tanulság, azt nem sikerült megfejtenünk. A gyümölcsszörpök és a fröccs találkozásából nem szomjoltó ital született ugyanis, ebből sokat már csak azért sem lehet meginni, mert összeragad az ember szája, nagy melegben viszont erre senki sem vágyik. Ha meg már fröccs, akkor inkább a bor ízét éreznénk (már ha jó az a bor, ugyebár), így végképp nem értjük, minek elnyomni bodzával vagy bármivel. A macifröccs is csak azért nem verte ki a biztosítékot, mert azzal találkoztunk már korábban, igaz, eszünkbe nem jutna kikérni. Így valószínűnek tartjuk, hogy a gyümölcsfröccs nálunk ugyanarra a polcra kerül (egyébként valóban van belőle előre palackozott változat is), ahová a banános sör és társai. A legfelsőre, hogy biztos ne érjük el, és biztos ne kelljen inni belőle…
Hűsítő forróság
Arab országokban gyakran találkozhatunk azzal az európai szemmel igencsak meglepő jelenséggel, hogy az izzasztó meleg ellenére forró teát szürcsölget idős és fiatal egyaránt. A hideg ásványvízhez, üdítőhöz, esetleg sörhöz szokott gyomrunk már a gondolatra is összerándul, hogy meleg italt fogyasszunk a kánikulában, pedig ebben is van logika. A forró tea ugyanis kitágítja az ereket, rendesen megizzaszt, így ha sikerül magunkba tukmálni nagy szenvedések árán, egy ideig kevésbé lesz majd melegünk. A verejtékezés hűsítő hatása azonban egy idő után elmúlik, és újra ott leszünk „ahol a part szakad”. Az izzadás során ráadásul folyadékot veszítünk, amit ismét pótolnunk kell. Ezért ha a kánikulában szeretnénk kicsit lehűteni magunkat és mindeközben a folyadékháztartásunkat is szinten szeretnénk tartani, fogyasszunk legalább 2-3 szobahőmérsékletű, vagy annál valamivel hidegebb (nem jéghideg) ásványvizet, friss zöldség- vagy gyümölcsleveket, ha lehet, hozzáadott cukor nélkül.
SZERKESZTŐSÉGÜNK AJÁNLJA:
Nagy B. György: Hűs török
Bár az Egri csillagok mellőzi a gasztroutalásokat, Jumurdzsák janicsár gyerekrablás és tikkasztó várostrom közben – gejl szörbet hiányában – akár ayrannal is csillapíthatta volna szomját. A török ital ugyanis pofonegyszerű, és valódi felfrissülés a nyári rekkenésben. Mindössze két-három deci görög joghurtot kell zsákmányolni a közértben, felönteni ugyanennyi jéghideg vízzel (aki szereti, ha csiklandozza a torkát, buborékosat vegyítsen), pici só kötelező, pici bors választható. Pár kavarás kanállal (séfül szólva: egyneműsítés), és máris lehet szürcsölni.
Kertész Anna: Otthon a Riviérán
Frissítő ital, partikellék és desszert is lehet egyben a fagyiból, mentából és vodkából készült citromsorbet. Bárhogy is tekintsen rá fogyasztója, kényeztetve érzi majd magát a fülledt nyárestén. Némi veszélyt azonban rejt magában az ártatlannak tűnő finomság: gyorsan csusszan, és sunyin üt a gusztán szervírozott lötyike. Ennek ellenére senkit nem beszélnénk le az elkészítéséről, sőt el is áruljuk a titkát: némi citromfagylaltot, pár cent vodkát, mentaleveleket és jeget turmixolunk, a varázslatos végeredményt pezsgőspohárban kínáljuk.
Kövesdi Péter: Rónák hűs cseppje
Már a régi rómaiak is ezt itták. Neve felbukkan aquincumi amforákon (aqua munda), előállítása viszonylag kevés szakértelmet igényel. A legnagyobb forróságban is hűsít, Európában (és az észak-amerikai földrészen) is viszonylag könnyen beszerezhető. Kétféle módon készíthetjük. Jobb kézzel nyissuk meg a vízcsapot (a kéket!). Tartsunk alá egy poharat (bal kézzel). Zárjuk el a csapot (jobb kézzel). Emeljük a szájunkhoz a poharat, és igyunk! A második változat kicsit bonyolultabb. Ebben az esetben a piros jelzésű csapot nyitjuk ki, töltünk, majd az így nyert folyadékot kihűlésig állni hagyjuk. Nyár lévén, hidegen fogyasztjuk. Egészségünkre!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
