Tasnádi Istvánnak csak Budapesten januárban hét darabja látható, és adják őket vidéken, sőt a határon túl is. Gyakran ír borzalmakról, véres eseményekről groteszk világlátással.
– Általában a napi aktualitások adják önnek a témát.
– Arról írok, ami nem csak felkavar, hanem van róla mondandóm. Az East Balkán esetében például nagyon személyesen akartam beszélni arról, mi vezetett a West Balkánban történt tragédiához. De az Egyirányú út című előadáshoz a rendező találta a történetet, amiben egy postásnő bejelentette, kirabolták, majd kiderült, hogy önrablás volt.
– Gyakran ír borzalmakról groteszk formában, már-már közelít a horrorhoz, mintha imádná a véres eseményeket.
– Ellenkezőleg, gyűlölöm őket. De a dráma magja szinte mindig valami szenvedély kicsúcsosodása, olyan sűrű életpillanat, amikor valami elementáris történik az emberrel. Érdekes, amit mond, nem figyeltem fel eddig erre a tendenciára, de gyakran valóban igen szélsőséges pillanatokkal, szélsőséges karakterekkel dolgozom, ezzel erősen meg lehet szólítani a nézőket.
– Akarja, hogy riasztóak, félelmetesek legyenek a művei?
– Mindenképpen olyanok legyenek, hogy ne lehessen rajtuk elaludni. Ha fölráznak, odatapasztják a figyelmet, az már olyan nézői állapot, amivel sok mindent lehet kezdeni. De a darabjaimban általában oldásként ott van a humor, anélkül elviselhetetlenek lennének.
– Halk szavú, csendes embernek ismerem. Ilyen, vagy azért lehet látni önt, mondjuk egy próbaszituációban, égnek álló hajjal, őrjöngve?
– Lehet, de ritkán. Igyekszem, hogy a saját frusztrációmat ne szabadítsam rá a környezetemre. Szeretem befelé megélni a dolgokat, és írás formájában kiadni magamból.
– Lehet öntől rendelni?
– Ha egybeesik azzal, ami valamilyen formában amúgy is foglalkoztat. Udvaros Dorottya például szeretett volna Phaedrát játszani, de úgy érezte, nincs ehhez neki pont megfelelő darab, így írtam számára egy Phaedra-történetet. Az ókori mítoszokban amúgy is együtt van a borzalom a költészettel, és ez engem érdekel. Azzal most nem tudok mit kezdeni, hogy Garas Dezsőnek másfél évvel ezelőtt ígértem egy darabot, beszélgettünk róla, meg akartam írni, de egész egyszerűen nem jött ki belőlem.
– Lelkiismeret-furdalása van emiatt?
– Egy nagy találkozást szalasztottam el ezzel. Garas a Világjobbítók című darabom filmváltozatában játszott, amikor tavalyelőtt nyáron ezt forgattuk, nagyon egymásra találtunk. De későn jött ez a találkozás. Spirónak megadatott, hogy Major Tamásnak megírja Az imposztort, Gobbi Hildának A csirkefejet, nekem ez sajnos Garassal nem jött össze.
– Schilling Árpád rendezővel a Krétakör Színházban egymást inspirálták.
– Abszolút. De ott is sok mindent elengedtünk. Szerettük volna, de nem lobbant be. Ám az speciális helyzet volt, hiszen a társulattal közös gondolkodásból, sok improvizációval született például a Feketeország, vagy a Hazámhazám.
– A Hazámhazámból botrány is lett, megdobálták a színészeket.
– Igen. Csákányi Esztert, és ha jól emlékszem, Mucsi Zoltánt megdobálták.
– Mert hazafiatlannak tartották az előadást?
– Igen, igen. Bár ez a bemutatón történt, tehát nem tudhatták pontosan, hogy mire jönnek, de már volt náluk paradicsom és olajos hal. Előadás közben akkurátusan kibontották a konzervet…
– Ez félelmetes volt?
– Inkább abszurd, miközben a gyűlölet ereje az félelmetes volt.
– De azért az izgalmas, hogy a színház ilyen elementárisan hat.
– Akkor tapasztaltuk meg először, hogy a színháznak ilyen közvetlen hatása lehet. Előttünk régen nem volt Magyarországon olyan politikai színház, ami direkt, felismerhető módon figurákat, a közelmúlt történelmi eseményeit idézte föl. Döbbenetes hatása volt, hogy keményen beszélve és mélységében elemezve lehet ilyet csinálni.
– Korunk tálcán kínálja a témákat.
– Ezt azért nem érzem, mert most már az utcán történik a színház. A tüntetés, az maga a teátrális esemény. Olyan grandiózus, hogy nehéz vele versenyezni. Próbálják megrendezni, de tele van spontaneitással, meglepetéssel.
– Míg elképesztő helyzetekről ír, kétgyerekes apaként rendes családi életet él?
– Inkább kaotikusat. Attól, hogy színházban dolgozom, nem lehet nyugodt és szolid az életem. Rendezek is, külföldre is járok, elég komoly bűvészmutatvány így működtetni egy családot, de közben rengeteg impulzust, energiát merítek belőle.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
