A polgár hallgat

Andrei Şerban világhírű román rendező láthatóan nem akarja direkt politikai színházzá kovácsolni a gátlástalanul pusztító zsarnok történetét, sem egy jelenre rímelő ikonikus figurát bemásolni a Radnóti színpadára. Sőt épp az ikonikusságot akarja lebontani róla, hogy élő, hétköznapi legyen. Ezért megfosztja démoni erejétől, minden rárakódott pátosztól. És Alföldi Róbert címszereplőként nagyszerű partnere ebben.

Egy megfáradt, kiégett ember lép elénk a kezdőképben. A keserűség benne, ami masszív, és a (szeretetlenség, kirekesztettség miatti) bosszúvágy, a hataloméhség s miegymás ad hoc jelleggel jön csak. Nincs vesztenivalója, így egyre pofátlanabb. És bejön neki. Még maga is meglepődik, milyen könnyen. Milyen könnyűszerrel lehet manipulálni, kizsarolni, megfélemlíteni itt. Kedvez neki a megosztottság, a körülötte lévők egymásra acsarkodása.

Itt nem elsősorban Richárd zsenialitása győzedelmeskedik, jóval inkább környezete pojácasága, vaksága, korruptsága és talpnyalása okozza a vesztet. A rendezés és a nagyszerű formában lévő társulat az irónia, a játékosság eszközével ellene megy az elvárásoknak; a történetet egy sárga-fekete képregényes háttér elé helyezi, Richárdot pedig bohózatos figurák közé. Némileg elrajzolttá válik így minden.

Itt most nem felmondják, ledarálják a megszokott sztereotípiákat. Igazán izgalmas, átütő interpretáció mégsem születik. Şerbannak mindennél fontosabb, hogy ízig-vérig kortársivá emelje ezt a Richárdot, és azzá is lesz, csak épp a dráma veszti közben erejét. Ráadásul nem jó ritmusban és arányban, szertelenül adagolja az ötleteket. És ha direktben nem is politizál, sokszor a kiemelt gondolatot nagyon is direktben sulykolja.

A sárga-fekete jelzés a veszélyre figyelmeztet. És valóban nagy a veszély. Ám a „polgár egyre csak hallgat”. Jön Shakespeare is (a hihetetlen színpadi jelenléttel bíró László Zsolt), hogy elmondja, milyen mocskos ez a kor, hiszen mindenki eltűri mindezt. Többször felgyúlnak a fények is a nézőtéren, érezzük, e történetben nem kuksizhatunk csak úgy a sötétben megbújva.

A vágyott megbékélés túlharsogásával zárul a hosszúra nyúlt est. Talán igazuk van. Mert míg egymás ellen küzdünk és fröcsögünk, Richárd a markába röhög.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!