Kovács Márton–Mohácsi testvérek–Parti Nagy Lajos: Köd utánam, Örkény István Színház
A Köd utánam: operett. Szerelmi bonyodalmat, két ellenséges család gyermekeinek egymásra találását, majd a fiú és a lány szétszakítását, boldogságkeresését ígéri. Mindez azonban mégiscsak mellékszál, a fősodor a közéleti reflexió.
Kimondatlanul is: Magyarország 2015-ben – minden abszurditásával együtt.
A Szegény Embernek rendezett képmutató operabállal, a szelfibottal szerencsétlenkedő újgazdagokkal, a rágós hekkel, a földrablással, a mindenható orosz herceggel, pengés kerítéssel… Tökéletes alapanyag szatírához. Mégis, elcsúszik az egész. Ismét csak érvényesül „a kevesebb több lett volna” elve. Mert értjük mi, hogy korrupt és rohadt a rendszer, amiben élünk, hogy a kisember valahogy mindig alulmarad a hatalmasokkal szemben, ha a befolyásos (orosz) politikus (esetünkben herceg) nagyon akar valamit, azt megszerzi – de elég volna a finom utalás, úgy talán elegánsabb lenne. És sajnos a sírva vigadás sem mindig jön össze, humorból többet várunk a már-már Benny Hill stílusú csetlés-botlásnál. Ráadásul a történet is eltűnik a sok geg között.
A színészekre azonban nem lehet panasz. Kiemelkedő és felüdülést hoz a második felvonástól Csuja Imre. Kisujjból hozza a hekksütő, azaz hekker alakját, az ügyeskedő, mindenkit megvető, pitiáner simlist. De szórakoztató a maga együgyű szerepében Pogány Judit az Ördögh (Debreczeny Csaba) öreganyjaként, Nagy Zsolt, a szerencsétlen hősszerelmes, Ficza István délceg hercegként, Für Anikó, a régi rendszer besúgója, az egy szem fiát féltő anya.
A darab végére azért összeáll az operettek megszokott rendje: összejönnek a párok, jöhet az ének és a tánc – happy end. Meg persze a földmutyi. Minden a terv szerint alakul.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!