Jon Fosse: Halál Thébában, Székesfehérvári Vörösmarty Színház

 
Jon Fosse: Halál Thébában, Székesfehérvári Vörösmarty Színház

Felfelé törekvést és hatalmat szimbolizáló lépcsősorok uralják a teret. Ezeken lehet feljutni valahova, elérni valahova. De hova is? Itt a lépcsősor a semmibe vezet. Olykor szónoki pulpitus, kinyilatkoztatások színhelye vagy tribün, ám igazándiból feleslegesek, funkció nélküliek, semmit nem szolgálnak (épp ezáltal jelentésteliek). Tologatják is ide-oda őket, össze, majd szét. Állandó mozgásban vannak, csak nem akar nyugalom lenni itt.

Az Oidipusz-trilógia kortárs színpadi átiratában a tragikus családtörténet sűrítményét kapjuk – így nem annyira egymásnak feszüléseket, konfliktusok elmélyülését, kibontását látjuk, sokkal inkább egy panorámát a hatalom közelében lévőkről. Emiatt ugyan nem tudnak katartikussá fokozódni az összecsapások, de talán még tisztábban kirajzolódik a hatalom sorsrontó szerepe s lélektikkasztó volta. Pláne Horváth Csaba hangolásában, és sűrített, mozgásszínházi elemeket is felhasználó nyelvével.

Látjuk, a hatalmon lévők miként bizonytalanodnak el egy-egy nem várt fordulat vagy ellenszegülés hatására, s lesznek egy csapásra gyermekké vagy hatalomittasan arrogánssá és agresszívvé.

Oidipusz, ahogy összeesküvést szimatol, ijedt kisfiúként bújik a mellette lévő nőhöz. Kádas József emberivé, maivá formálja az ókori hőst. Varga Mária (Iokaszté) sugárzó nőből öregasszonnyá hervad néhány jelenet alatt. Hirtling István Kreónja felelősségteli politikusból önhitt, mindenkit leuralni vágyó uralkodóvá lesz. Ahogy kicsúszni látszik a hatalom a kezéből, úgy válik mind elvakultabbá és zsarnokibbá.

Az új generáció (Lábodi Ádám) mindenkin áttaposó, kendőzetlen törtetése a hatalomért még kiábrándítóbb.

Kiss Diána Magdolna (Antigoné) vérvörös ruhája és rúzsa a szenvedélyt harsogja makacsul a férfiuralom ellenében. Törékenységében is erősebb, szilárdabb náluk.

A záróképben a nép/kórus – Madáchra rímelve – ifjú emberpárként egymást támogatva, egymásba kapaszkodva botorkál az üres térben valami fény felé.

Minduntalan a hatalom birtoklása a ludas a tragédiákban. Azt megszerezni, mindenáron megtartani, közben mindenkire ellenségként tekinteni valódi pusztító erőnek bizonyul.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!