Tennessee Williams: Üvegfigurák, Radnóti Színház
Tennessee Williams négyszereplős családtörténeti múltidézője húsbavágón élővé szublimálódik a Radnóti színpadán. Manapság sem könnyű egy gyermekeit egyedül nevelő nőnek, ám ha valaki fogyatékkal élő, még tovább csökkennek az esélyei az önfenntartásra, párkapcsolatra.
Egy elhúzható szalagfüggöny választ el minket a múlttól, könnyű átjárást biztosítva nemcsak a terek, de az idősíkok között is, s remekül leképezve: a jelenben kitörölhetetlen mindegyre ott sejlik a múlt.
A család végső széthullását, az utolsó esély ellibbenését a családfenntartó szerepbe kényszerült fiú meséli el, aki némi szarkazmussal és reflektív távolságtartással ugrál ki-be a történetbe. A megélhetésért való küzdelem mókuskerekébe zárt fiú automatikusan sodródik az alkoholizmusba. Porogi Ádám e zuhanást megejtő hitelességgel tárja elénk. Melankóliája és elegáns könnyedsége természetességgel húz minket is egyre lejjebb.
E fiú a világ végéig menekül majd, az elhagyott anya „csupán” a múlt emlékeibe és decens rendszabályokba.
Mártíromságával öli a körülötte lévőket. Pedig csak túlélni akar. A talpon maradásért zsarnokoskodik és zsörtöl – jól tudja, az elesetteket könnyen elsöprik.
Kiszolgáltatottságában mindenkit magához kötne, egyedül lányának szánja az önállósodás útját. Pontosan látja, különben nincs remény: a társadalom az életképtelen „hibásakat” ma megint a Taigetosz szélére állítja. Kováts Adél az anya manírjait manírmentesen, tisztán mutatja. Így bár figurája a karikatúra felé tart, ámde bravúrosan megmarad még azon kívül, hogy együtt is érezhessünk vele. Lovas Rozi keresetlenül teremti elénk a mássága miatt saját világába zárkózó lányt. Testtartása, legapróbb arcrándulása is kifejező. A pánikrohamot pedig dermesztő plasztikussággal jeleníti meg. Nagy Dániel Viktor szuggesztív hódítója segíti e lány emelkedését és végső összeomlását.
Ők valamennyien könnyen törő üvegfigurák, bele is pusztulnak az extrém sérülékenységbe. Egyikük sem tud túllépni saját traumáján. Elviselhetetlenek és illúziókba menekülnek. Végül függőségeik maradnak csupán.
Hagyományos, „régimódi” színház ez, ámde olyan, ami ma is működni és hatni képes.
Valló Péter nagyszerű, míves rendezése és a kíméletlen tűpontossággal kidolgozott alakítások feltárják valamennyi szereplő igazát. Így döntéseiket megértjük. E sorsok a mindennapokból ismerősek. Barabás András remek vadonatúj fordítása tovább húzza a történetet hozzánk.
Rettenetes e csonka család, fáj látni őket, talán, mert saját beszorítottságunkat látjuk viszont általa.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!