Teátrum: Alkuk nélkül érdemes

Erősen politikai színház Schnitzler Bernhardiügye, nem véletlen, hogy annak idején betiltották. És erős politikai színház az Örkényben. Bár a dráma lavinát elindító alapszituációjában Bernhardi professzor igazsága gyenge lábakon áll, hiszen egy haldoklónak – függetlenül mindenféle vallási nézettől – igenis joga van tudni a tényt, hogy közeleg a vég. De persze mindez a történet szempontjából nem lényeges, itt ugyanis ez csupán az ürügyet szolgáltatja.
Ürügyet, hogy a feltüzelt közvélemény támogatásával a politika kicsinálhassa a zsidó kórházvezetőt.

A címszerepet, a patthelyzetbe került igazgatót, aki úgy próbál tisztességes maradni, hogy levonul az öncélú csatatérről, Mácsai Pál alakítja. Ekképp az Ascher Tamás rendezte előadás, nem csekély áthallással, egyúttal nyílt megerősítése is annak, hogy a nemrég újraválasztott Mácsai a politikai huzavonákban s manipulációkban semmiféle módon és ok miatt nem kíván sem partner, sem eszköz lenni. Bernhardi sem kíván hős lenni, sem senki harci zászlajára felkerülni, sem semmiféle más ügyet a szakmaiságon kívül képviselni. Naivitás lenne mindez?

Az állásfoglalást Mácsai saját személyével hitelesíti. Bernhardi mind fáradtabb, megtörtebb, a hit azonban nem fogy el belőle, hogy alkuk nélkül is lehetséges, sőt így érdemes.

Erős társulat erős összjátéka teszi végképp hitelessé és meggyőzővé az estet. A panorámakép pedig, melyet közösen elénk fotografálnak jelen politikai állapotainkról e remek dramaturgiával feszesre és egyrészesre húzott dráma által, igencsak letaglózó, még ha rendkívül szórakoztatón tükrözi is azt, ami amúgy gyomorforgató.

Leginkább mégis azon töprenghetünk, megmondanánk-e morfiumtól elbódított szerettünknek (mert hát mégiscsak más a helyzet, ha érintve vagyunk), hogy épp haldoklik, vagy hagynánk boldogságmámorban átúszni a másvilágra.

A többin ugyanis nemigen van mit töprengeni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!