Olyan előadás ez, amely észre, szívre egyaránt hat. Beválogatása az idei POSZT versenyprogramjába abszolút jogos. A „mindent vagy semmit” dilemmáját két és fél, szünet nélküli órán keresztül dózeroltatja át rajtunk Zsótér Sándor legújabb rendezésében; folyamként zúdítja ránk Ibsen drámai költeményét. Ha már bebocsátást nyert a Nemzetibe (igaz, csupán legkisebb színterére), Zsótér gondolt egy merészet, és előcitálta nekünk Brandot, a meggyőződéses templomépítőt. Akinek történetét épp Vidnyánszky Attila színházában gondolkodásra felajánlani több mint pikáns.

 
Henrik Ibsen: Brand - Fotó: Eöry Szabó Zsolt

Nem lehet hazugságok, megalkuvások nélkül élni? Valószínűleg nem – olvashatjuk az ajánlóban. Maga az előadás válaszul sokkal inkább egyfajta csehovi részvétet és megértést hangsúlyoz. Miközben szimpatizál Brand elköteleződésével.

A főhős megszállottságával nem az a baj, hogy nem tűri a legkisebb megalkuvást sem, hanem hogy mindemellé nem társul elfogadás és megbocsátás. Hogy megveti és eltaszítja azt, aki másmilyen, mint ő, ezzel pedig pusztít és fájdalmat okoz.

Brand nem ismer irgalmat sem szerettei, sem saját maga iránt: az ábrahámi utat járja újra. Csakhogy az ő gyerekét valóban feláldozzák. Szellemét egy húsvér, totyogó kisgyerekkel jelenítik meg. És itt már Brand feleségének tudatkivetülését és gyászát látjuk.

Trokán Nóra (Ágnes) olyan mindennapi természetességgel mondja a verses szöveget, s játéka oly letisztult, hogy a mi szívünk is belehasad nagy akarásában, hogy delejes férjét méltón követni tudja. Trill Zsolt Brandja meggyőző, percig sem hagy kétséget a felől, hogy szükség van az ő igazára is. Szatory Dávid (orvos) által a könyörület eszméje józanító hitelesen jelenik meg. Törőcsik Mari kettős szerepben (Brand anyja; Gerd) koboldszerű figura, tele fájdalommal és életszeretetszilánkkal.

A tér hófehér bútorai nemcsak a jeges, vad tájat idézik meg, sterilségük Brand zordságát is leképezi. Olykor egymásra pakolt asztalokon egyensúlyoz a címszereplő – érzéki formát ölt, milyen veszélyes játékot is űz ez az eszméjét konokul élő pap.

Az előadásban gyakran nyitogatják a terem ablakait – hadd zúduljon be az áporodott levegőjű helyre friss levegő.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!