Ötórás az Örkény Színház új bemutatója. Erre még egy sokat tapasztalt színházi róka is felkapja a fejét. Persze nem az a kérdés, lehet-e ilyen extrém hosszal magyar színházakba betörni, hanem hogy indokolt-e (az alapmű 1500 oldalnyi terjedelmén túl) e hossz, érdemben hozzátesz-e minden epizódja az előadáshoz annyit, hogy megérje végigülni.
Gáspár Ildikó remekbeszabott s átgondolt, gigászi munkája – Thomas Mann tetralógiájának adaptációja olyan dinamikával árad, észre sem vesszük, hogy repül az idő. Még akkor is, ha nagyvonalú ráérősséggel, a részletekre, családfák kibogozására is időt szánva mesél. Az ószövetségi történetek a történetmesélés örömével, csipetnyi játékossággal, némi filozofálással, a nézőkhöz való kiszólásokkal és Kákonyi Árpád pompás zenéjével vegyülnek.
Az a bizonyos kút pedig nemcsak felemel, de – Izsák Lili egyszerűségében is sokrétű díszletében – tulajdonképpen maga is (Hold/Nap formájában) a fejünk fölött tündököl.
A mélységből akár
egész világot visszatükröző
mindenség válhat.
Csak rajtunk múlik. Képesek vagyunk-e fejlődni alámerüléseink által, elfogadni múltunkat, gyengeségeinket, és megbocsátani – mindnyájunknak. És ha még nem is (hiszen nemzedékek évezredek óta nem képesek tanulni hibáikból, és újra meg újra elkövetik ugyanazt), olyan jó nézni róla legalább a mesét, melyben mindez sikerülhet.
Az Örkény Színház is (tan) mesének fogta fel a mitikus regényt, melytől a lélek gyógyulhat. Mert bizony vigasztalódunk attól is, ha az elbukásokat látjuk (könnyebben megbocsátunk magunknak), attól is, ha a fejlődést (reményt ad).
A társulat előadásban játszó tagjai szintén egytől egyig tündökölnek. Gálffi László–Polgár Csaba–Patkós Márton lehengerlő hármasa az apa-fiú szerepben. Általuk a múlt-jelen-jövő szervesen összeér. Kerekes Éva kamaszlányosan felbuzgó vérű Potifárnéként, Hámori Gabriella óvó anyai tekintetével, Tenki Réka kezeit tördelő Manócskaként, és a többiek is egytől egyig.
Mélységes mély a múltnak kútja, és most belenézhetünk ebbe a kútba. Közben pedig olyanokká válunk, akár a mesére áhítozó gyermek. Így hát, Örkény Színház, kérünk, mesélj! Továbbra is „az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!