Pár éve még azért nyávogtam, hogy nincs tehetségkutató műsor a tévében, most meg egyikből a másikba zuhanunk, legyenek énekesek a porondon vagy Alekosz vérmes csábítói. Eközben két kezünkön meg tudjuk számolni, ki az, aki a felkutatottak közül még pályán van, vagy egyáltalán még dereng valahonnan.

 

Ez már a tömegtermelés átka, de kicsi is a magyar piac ahhoz, hogy mind megéljenek. A múlt szombat este főszereplője, Wolf Kati sem korszakos hang vagy előadó, ahogy szerintem az X-Faktor egyetlen szereplője sem. De nem is ezen múlott esetleges győzelme, amivel a Fókusz szerint „történelmet írhatott” volna a rágógumi-dallamú, szappanbuborék-szövegű eurovíziós nyáldalfesztiválon. Itt minden évben újravirágzik a 80-as évek zenei nyomorúsága, ugyanazokkal a fejekkel és jelmezekkel. Wolf Kati, ha nem is magasodott fölé, nem is lógott ki ebből a gátlástalanul giccses műzenei vurstliból. Hivatalból persze drukkolni kell neki, mert a mi versenyzőnk, de ettől még izomból elkapcsolom a rádiót, ha meghallom, hogy Szerelem, miért fáhájsz?

Egyet biztosan köszönhetünk neki, hogy Stohl Buci emlékezetes lépcsőn legurulása után újabb „médiatörténeti esemény” részesei voltunk a Csillag születikben: élőben bekapcsolták a köztévé eurovíziós stúdióját. A bájolgásnak sok értelme ugyan nem volt, de a gesztus már önmagában elég és nemes. Ördög Nórának amúgy is eleme a kapcsolás, szinte kényszeresen összeköt minden mondatot: „Hernádi Juditnak felcsillant a szeme. Ha önöknek is felcsillant a szemük, szavazzanak!” Műsorvezető társa, Nagy Sándor hiába ivott meg 6 kávét, ha ránézésre 6 percet aludt az elmúlt héten. A hajótörött imázs ellenére szeretem a hangját, a közvetlenségét és empátiáját, amit még az Álomépítőkben fedeztem fel benne. A show-műsorért már nem lelkesedem ennyire. Pedig különleges figurákban nincs hiány, Krizbai Teca, László Attila és Gomes is olyan egyéniségek, akik nem csak tehetségük, emberségük miatt is példaképek lehetnek. De mintha egyáltalán nem fognák a versenyzők kezét. A két tánccsoportot leszámítva nem csak a színpadi mozgás véresen amatőr, hanem a versenyzők kiállása is, ami bár szerethető, de nem látványos és nem is szórakoztató. Timi Chennek például meg kellett volna tiltani azt a vacak Lady GaGa-számot, amit szusszal sem bírt. László Attilát felesleges volt a levegőbe dobálni, csak azért, hogy halálra szorongja magát, amit a zsűri szóvá is tett. Szólhattak volna Szabó Ádámnak is, hogy sovány lesz az egy szál harmonika.

Gomest megszidták, hogy ismétlődnek a mozdulatai. Ez a háttérben vagdalkozó táncosokra sokkal inkább igaz. A kamera rendre beállt a szaltózóra, hátul meg végig a Backstreet Boys-koncert ment. Az is kár, hogy mostanra csak zenés-táncos mutatványok maradtak. Bár így egyneműbb a műsor, eszembe jutott, milyen különleges volt, mikor színpadra lépett Utasi Árpi egy pikáns kis mesével. Talán véletlenül alakult így, talán évről évre fáradtabbak és nyűgösebbek vagyunk, és már csak a dajdaj kell, hogy kilúgozza az agyunkat? Ráadásul boldog-boldogtalan dalra fakad nyilvánosan, Fásy Ádámtól Alekoszon át Hajdú Péterig, mintha az egész ország egy nagy tehetségkutató verseny előválogatóján szerepelne. Cél az Eurovízió? Hasznosabb lenne az akadémikusoknak újabb rokonsági szálak után kutatni, mert csak a finnekkel sosem fogunk nyerni.

Csillag születik, RTL Klub

Címkék: nemzeti ünnep, labdarúgó iskolák, forint

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!