Ha eddig azt hitték, a húsvéti készülődés legrosszabb pillanata az, amikor elpattan a főzővízben a tojás héja, tévedtek. Egy fél éjszakát szántunk arra, hogy kiderítsük, hogyan lehet izgalmassá tenni a százszor megunt piros-zöld-kék tojásokat.
Elsősorban az internet bugyraiból merítettünk, méghozzá a legmélyebbekből: önjelölt dekorművészek közösségi megosztón tálalt videóiból szemezgettünk. Ha elpattant volna a tojás héja a főzővízben, jó néhány ősz hajszálat megspóroltunk volna magunknak. Az egyetlen, végül értékelhető eredményt egy tévedésnek köszönhetjük.
Azt eddig is tudtuk, hogy a tojásfesték mindent megfest, ami kétméteres vonzáskörzetébe kerül. Azon sem lepődtünk meg, hogy a piros tabletta inkább lilába hajló bordó színt eredményezett, a 199 forintos tojásfesték így is megtette a kötelességét: napokra elszínezte a kezünket, az edényeket, az egész konyhát, és egy kicsit a tojásokat is. És ha már a csomagban volt matrica, azt is felragasztottuk: lett nekünk szokásos húsvéti tojásunk.
A következő, egy fokkal kacifántosabb megoldáshoz még mindig az álpiros festéket használtuk: egy lelkes anyuka (és kisfia) videoüzenetében azt javasolja mosolyogva, a tojásra tekerjünk postásgumikat, hogy csíkos legyen a végeredmény. A mi arcunkról viszont lefagyott a mosoly, amikor a forró vízből néhány perce kivett, gőzölgő tojásokra próbáltuk rákényszeríteni a folyamatosan lepöndörödő gumikat. A kész termék olyan lett, amilyen, festéktől lila ujjainkon viszont égési sérülések keletkeztek. Ellenben nem volt drága mulatság, postásgumi minden háztartásban akad.
Egy másik videó a tojások selyemmel történő megfestésére csábított minket. Ehhez nyakkendőre lett volna szükségünk, amit jobb híján selyemnek kinéző sállal helyettesítettünk. Beletekertük a tojásokat, beburkoltuk az egészet konyharuhával, majd húsz percig főztük lobogó vízben. A végeredményt amúgy is meggyötört kezünkkel bontogattuk, nem lett rossz, de ennél azért többre számítottunk. Talán ha nem hagyjuk ki a vízből a fél csésze ecetet vagy tényleg egy százszázalékos selyem nyakkendőt vágtunk volna szét a cél érdekében, jobban sikerül, így elég halovány, de azért mutatós mintát kapott a tojás.
Ami viszont ezután következett, az maga volt a földi pokol. Szintén mosolygós videón elképesztően jól kinéző színes tojások, lelkes hölgy magyarázza, hogy csak ragasztó meg flitter kell hozzá. Önköltségi ára dekorboltból körülbelül 600 forint (tojás nélkül). A kifőzött – és szigorúan kihűtött – tojásokra pillanatragasztóval pöttyöket csöpögtetünk, mely pöttyökre esztétikusan ráhelyezzük a flittereket. Egyenként. Húszpercnyi szenvedés után legfeljebb tíz került a tojásra. Meglepő tanulsága az estének, hogy ha a flitter választhat a tojás és az ujjak közt, az esetek nagy részében inkább az élőszövethez tapad, nem a kalciumban gazdag héjhoz. Egy órával később még a felénél sem jártunk, az idegeink cafatokban lógtak, rajtunk több csillogás volt, mint a tojáson. A mélyponton akkor jött el, amikor magamat ragasztottam hozzá a tojáshoz, amitől viszont csak úgy tudtam megszabadulni, hogy jött a héja is. Forró tojással megégetett mutatóujjam hegyén órákon keresztül ott is maradt, néhány flitter társaságában. Keserves, de hasznos tapasztalat: a pillanatragasztó leszedi a lila festéket, igaz, bőrrel együtt. Egy másik dimenzióban – a videón mosolygó néni szerint – ez egy szórakoztató, látványos módja a tojások dekorálásának. Szerintünk inkább súlyos magatartászavarokat okozó, szelíd emberekből agresszív vadmalacot előcsalogató tevékenység. Bankot rabolni viszont mostantól körülbelül egy hónapig akár kesztyű nélkül is mehetek, mert ujjlenyomataim nincsenek, csak egybefüggő pillanatragasztó-réteg, az viszont tenyérig. A tojás amúgy nem néz ki rosszul.
A végére azért esett velünk valami jó is, a már elvárható fájdalom nélkül. Találtunk olyan videót, ahol apró matricákat ragasztottak a gyerekek a kifőtt tojásokra – úgy éreztük, hogy ez még a mi képességeinkkel is könnyű művelet. Vettünk is matricát, méghozzá betűset. Otthon viszont kiderült, hogy öntapadásról szó sincs, ami a kezünkbe került, az „Kaparós betűk” névre hallgat. A használati utasítás tanulmányozása után kiderült, ha a betűket a dekorálni kívánt felületre helyezzük, majd késsel megkapirgáljuk, átvándorolnak a papírról oda, ahová csak szeretnénk. Valóban könnyű, elronthatatlan, és szórakoztató módja ez a tojásfestésnek – egy csomag 720 forintba került, van benne kisbetű, nagybetű, számok és írásjelek is, nagy mennyiségben. Az éjszakába nyúló szenvedés így végül mégis önfeledt örömbe csapott át, ami tulajdonképpen az egész rituálé lányege lenne. Egy dolog viszont biztos. Ha legközelebb unatkozom, biztos, hogy inkább mosómedvét veszek.
Lehet, hogy kényszeresen mos, de legalább nem ragad a kezemhez.
Tojáspótló praktikák
A húsvéti nagy sütés-főzés során egy háziasszony gond nélkül töri fel egymás után, akár tízesével a tojásokat. Vagy legalábbis törte eddig, lendülettel. Most azonban, az 50 forintos határ átlépése után gondban vagyunk. Lehet-e pótolni bármivel a tojást? A húsvét tojás nélkül olyan, mint… Mindenki be tudja fejezni a mondatot. Nem lehet elképzelni ezt az ünnepet hímes, színes tojások nélkül. Ha viszont főzésre kerül a sor, egy ügyes fakanálforgató találhat alternatív megoldásokat. A tojás rengeteg ételünk alapeleme. Több funkciója is van, akad olyan, amit könnyű más módszerekkel pótolni, mások esetében kissé meg kell erőltetni a fantáziánkat, hogy a pótlékot eredetiként fogadjuk el. Ha csak a tojás színe lényeges, akkor még egyszerű a dolgunk. A szép, sárga színt természetes összetevőkkel is pótolhatjuk: a kurkuma, a sáfrány vagy a sáfrányos szeklice ugyanolyan hatást tud kiváltani, mint egy szép, tanyasi sárgája. Igaz, süteményekbe egyik sem javasolt, erős ízük miatt pedig egy csipetnél többet semmibe sem érdemes tenni belőlük. A piskótának sem kell reménytelenül sápadtnak lennie, ha a sima lisztet kukoricalisztre cseréljük, reprodukálható a halványsárga tónus. Ha kötőanyagként kívánunk felhasználni valamilyen tojáspótló anyagot, akkor már egy kicsit nehezebb a helyzet. Tésztából van kifejezetten tojásmentes, lehet kapni boltokban is, de otthon is elkészíthetőek például durumlisztből. A kényes kérdés itt is a sütemény: ez esetben egy evőkanál olaj és némi sütőpor vagy szódabikarbóna hozhatja meg a kívánt hatást, néhány csepp citromlével. Ha pedig 1 evőkanál lenmagot turmixolunk 2 evőkanál vízbe, épp egy tojást válthatunk ki a keverékkel.
Segíthet a keményítő, a szójaliszt, a zabtej, a lereszelt alma vagy esetleg a natúr joghurt is. A panírozásnál sem kell kétségbeesni: lisztből és tejből (ha nincs, víz is jó) keverhetünk sűrű masszát, ami épp ugyanúgy megfelel bundázáshoz, mint a tojás. A palacsintatészta is hasonló módszerrel készülhet, mint az eredeti változat, csak hagyjuk ki belőle a tojást, és keverjük el a lisztet, a vizet és a tejet egy kevés étkezési keményítővel. Ha viszont mindenképp a tojás ízét szeretnénk reprodukálni egy ételben, egyesek a fekete vagy a füstízű sóra esküsznek. Ezek bioboltokban kapható hozzávalók, amelyekből csak kis mennyiséget kell használni. Amennyiben azonban magát a tojást szeretnénk a maga teljes valójában megjeleníteni egy ételben (például a rakott krumpliban), a tofuhoz kell fordulnunk. Készíthetünk belőle rántottát, pótolhatjuk a főtt tojáskarikát tofukarikákkal, de majonéz és tartár is előállítható a szójatejből készült tömbökből. Cserébe viszont nem túl olcsó, így nem biztos, hogy ha a dráguló tojást szeretnénk pótolni vele, jól járunk. Ez nagyjából a többi, tojást helyettesítő összetevőre is igaz. Bár az étkezési keményítő vagy a szódabikarbóna nem drága (főleg, ha a mennyiséget is figyelembe vesszük), a zabtej, a fekete só vagy a sáfrány már nem nevezhető kifejezetten olcsónak, így érdemes időnként megállni és fejben számolgatni, mielőtt lecseréljük a tojást ezekre az alapanyagokra. A tojást teljes valójában egyébként is csak tojással lehet pótolni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
