Nádas Péter – Vidovszky László: Találkozás, Pesti Színház
Egészen újszerű módon állította színpadra Eszenyi Enikő Nádas Péter Találkozás című drámáját a Pesti Színházban. A bemutatót október 23-ra időzítették, mivel az eredetileg kétszereplős drámában egy asszony sorsán keresztül döbbenetes erővel elevenednek meg az ötvenes évek Rákosi-korszakának borzalmai és nyomasztó mindennapjai. Eszenyi nem elégszik meg a hagyományos megoldásokkal, és a szóban felidézett múlt egészen szokatlan módon jelenik meg. A főszereplő Mária puritán szobabelsőben próbálja elmesélni szerelme történetét – mint kiderül – a férfi huszonéves fiának.
Eleinte csak gyanakodhatunk, hogy a szalagfüggönyre hasonlító háttér valami fontosat rejt el a nézők elől, és később be is bizonyosodik: a díszlet mögötti térben további tíz színész dolgozik azon, hogy életre keltse a nő emlékeit, amit egy operatőr munkájának segítségével a fehér háttérre vetítenek. Az ember végül égető kíváncsisággal távozik: bár megláthatná a „hátul” berendezett tereket, de még a színház előterében elhelyezett makett is fontos szerepet kap, amelyre utólag egészen másképp tekint az ember. Tökéletesen megkomponált és precízen kivitelezett koreográfia, ahogyan a „vászon előtti” színészek együtt dolgoznak a „vászon mögöttiekkel”, és a technikai személyzet is bakik nélkül építette fel az illúziót már a premieren is.
Az előadás mégsem csak emiatt vésődik be az ember tudatába: a sok meztelenséggel és néha fizikai erőszakkal sokkoló jeleneteket Nádas és Vidovszky László zeneszerző eredeti szándéka szerint három zenész kíséri végig. Az általuk keltett zajok szerves részeivé válnak az előadásnak, egy idő után már a tudatalattinkba férkőzve fokozzák a hatást, amelyet leginkább a főszereplő Börcsök Enikő magával ragadó játéka kelt. Az idősödő, magányos asszonyt játszó színésznő a szünet nélküli előadás két óráját végig döbbenetes erővel uralja, a „Fiatalember” Király Dániel bár méltó partnere, alakítása elhomályosul Börcsöké mellett. Az előadás megkínozza a nézőt, hiszen Nádas eredeti drámája is éppen az elnyomott emlékek felidézésének, szavakba öntésének, a gyónásnak a nehézségét állítja középpontba. A rendezés pedig betartja a szöveg utasításait: sok a kínzó, torkot összeszorító csend, feloldozást pedig csak a tragikus befejezés tartogat.
Nádas Péter 1979-ben írta a Találkozást, amelyet először éppen a Pesti Színházban mutattak be 1985-ben. A történetet egy valóságos alak, egy Budapestről kitelepített Zichy grófnő mesélte el Nádasnak, akit az eredeti szereposztásban Ruttkai Éva játszott, partnere Hegedűs D. Géza volt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!