Ötödik évadát éli a Záróra. – Az első szezonban nagy ritkán még előfordult, hogy egy-egy vendégem passzívan, megilletődve érkezett hozzám, és én sem voltam elég magabiztos. Ma már, úgy látom, minden vendégem törekszik arra, hogy jó formában üljön le a Záróra székébe, és én is fejlődtem, rutinosabbá váltam – mondja Veiszer Alinda, a televíziós műsor vezetője.
– Volt olyan interjúm, amely előtt rettenetes fejfájás gyötört. Aggódtam, hogyan fogjuk tudni felvenni az adást, de amint elkezdődött a forgatás, a fájdalom eltűnt. A felvétel végén pedig újra visszatért! Munka közben annyira felpörgök, hogy minden mást egyszerűen kizárok a fejemből. Ha belépek a stúdióba, egy időre a tudatom alá söpröm a problémáimat – részletezi. Szinte törvényszerűvé vált, hogy a kérdezz-felelek típusú játékból pár perc után valódi eszmecsere születik a műsorban. – Persze van, aki jobban szereti, ha kérdezgetem őt. Ilyenkor felveszem a kíváncsi riporter szerepét. A legtöbben azonban beszélgetni akarnak, így az én gondolataim is megjelennek a műsorban. Ezt is megtanultam kezelni, ugyanis nem magamnak bérelek műsoridőt a Magyar Televíziótól – avat be a diskurzus lehetőségeibe Veiszer Alinda, aki szerint nem minden vendégéhez lehet ugyanúgy szólni. – Az írókat szélesebb körben ismerik, mint például a fizikusokat. Ezért arra lehet építeni, hogy egy íróról, illetve magáról az irodalomról már tud néhány dolgot a néző. Míg egy fizikus esetében az alapoktól kell kezdeni, alapvető kérdésekkel, hogy mindenki megértse, miről is beszélgetünk. A tévés szerint a tudomány rákfenéje, hogy az ember gyomra szinte azonnal görcsbe szorul, ha meghallja azt a szót, kémia. – Inkább elfordul a képernyőtől, mert azt hiszi, sosem fogja megérteni a szénatomok kapcsolódását. Ez a stressz az oktatásból jön velünk, de a Zárórában megpróbáljuk feloldani a gátlásokat, és a nézők számára érthetően beszélni a természettudományokról. Jobban szereti, ha sűrűek a napjai. A hét minden napján készül a következő adásra, ha van egy kis szabadideje, barátaival találkozik. – Belebolondulnék, ha túl sok szabad napom lenne, mondjuk, ha egész nyárra szünetre menne a műsor. Ha nem dolgozom, feleslegesnek érzem magam – mondja. – Naprakész vagyok a televíziózás világában. Úgy érzem, kötelességem tudni, mi zajlik a tévében. Érdekelnek az új műsorok és házigazdáik, kíváncsi vagyok a vizuális megoldásokra, a rendezésre is. Sokat tévézem, de tudatos néző vagyok – állítja. December elején rendezik a Prima Primissima-díj átadóját, amelyet Veiszer Alinda is a jelöltek közt vár. „A jelölés óriási megtiszteltetés számomra, a gála miatt pedig már most izgulok…”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
