Van egy falu valahol Magyarországon, ahol a közmunkaosztás pofára megy, ahol szökőkútavató ünnepségre „hívnak le” EU-s pályázati pénzt, hogy abból tarthassák a polgármester lányának lagziját, ahol a bosszú végrehajtópapíron érkezik. Egy? Kérdezi röhögve-sírva a magyar. A Gellért-hegyen egy: Sin Village, a bűn képzeletbeli, mégis nagyon valóságos faluja, a Független Színház új darabjának, a Peer Gynt gyermekeinek a helyszíne.
Keresve sem találhattak volna jobb helyet a darab alkotói Peer Gynt, bocsánat: Günter, a falusi cigányfiú történetének, a fennálló igazságtalan rendszerrel szembeni reménytelen küzdelmének megjelenítésére a Gellért-hegynél. Nem csak azért, mert a rendhagyó színházi formának, a nevezzük jobb híján túraszínháznak nagyon alkalmas terep a városközepi zöld domb. Ez a hely már önmagában is szimbólum: a kakaszagban tántorgó és a panorámától ájuldozó turisták, a bokrokban élő hajléktalanok és fényűző paloták egymásmellettisége sokat elárul az országról, amelyben élünk. Ezt a kulisszát pedig nemcsak díszletként használja a társulat, hanem annak élő természete formálja is a folyton változó darabot.
A nézők, akik a vízesés aljánál gyülekeznek, a kulturális élménnyel dúsított kiadós séta, illetve az azt követő vacsora ígéretével még akár derűs élményben is reménykedhetnek. És bár megígérhetjük, sokat fognak nevetni, napokra, hetekre elegendő kínos-kellemetlen érzést visznek haza magukkal. Igazi földbedöngölős, pofánverős, szembesítős darab ez metszően valóságos mozzanatokkal és hiteles alakításokkal Balogh Rodrigo nagyszerű rendezésében.
Nem idegenítenek el, nem nézősítenek, nem turistásítanak a jelenetek közti átmenetek sem, melyekben tört angolsággal csábítanak helyszínről helyszínre a színészek, akár egy ázsiai országban, ahol szerény portékájukat és programjaikat kínálgatják a helyiek a látogatóknak. Mert itt még jobban elszégyelli magát a néz(előd)ő, mint egy távoli ország szegénységével szembesülve. Olyan állapotokkal találkozik, melyeknek előidézésében ugyanazon állam polgáraként felelősséget kell, hogy érezzen.
Mutyiországban polgármester lehet az, akinek az a hitvallása, hogy „mindenkinek adj, aki kér, de a többszörösét kérd vissza” és egy falunapi bulival meg tudja győzni a választóit, hogy megint rá voksoljanak. Ennek a falunak a világába a kocsmába lépünk be. A csapos a „kistérség legjobb behajtója” és egy igazi innováció gazdája: a szociális kártyára csak alkoholmentes ital fogyasztható – hát akkor azt kell beütni a gépbe, mert – ahogy egy vendége megfogalmazza –: azt, ami semmire sem elég, legalább hadd költhessék arra, amire akarják. Ide érkezik a hír a haltolvajokról, akik megdézsmálták a falu, jobban mondva a polgármester tavát („nem létezik közösségi vagyon, különben szétlopnák”), a pár napja ott közmunkában dolgozó Günter kerül gyanúba – itt kezdődik az igazságkereső, álmodozó és önsorsrontó fiú kanosszajárása. Bár úgy tűnik, van választása – ha már elment, nem visszajönni, ha már visszajött, beházasodni a polgármester családjába –, de nem tud más ember lenni: ő egy szegény falusi cigánygyerek. És nem tud mást örökül hagyni leendő gyermekeire is, csak ezt a világot, és benne kijelölt helyét.
A Peer Gynt gyermekei fáradságos darab, alkotóknak és nézőknek egyaránt. Mert valóságos – a szó minden értelmében.
A „Peer Gynt gyermekei – Sin Village” vacsorával egybekötött túraszínházi előadás legközelebb szeptember 27-én 16 órától látható. További információk a Független Színház honlapján: www. fuggetlenszinhaz.blogspot.com
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!