Ma van Szent Márton napja, amelyhez nem csak a libaevés hagyománya kötődik, ilyenkor ünnepeljük az újbort is. Körülnéztünk, mire számíthatunk a hazai pincészetektől, mely borfajtáknak kedvezett az idei év.
A legenda szerint a Savariából, vagyis Szombathelyről származó Márton a 300-as években misszionáriusként jó cselekedetek sorával tűnt ki kortársai közül, ezért püspökké akarták szentelni. Márton azonban annyira szerény és alázatos volt, hogy az érte jövő küldöttek elől a ludak óljába bújt, az állatok azonban gágogásukkal és szárnyuk verdesésével hamar lebuktatták. A Márton-napi libaevés hagyománya így nem szorul magyarázatra. De vajon hogyan kapcsolódik a bor a szent neve napjához? November 11-e már a Római Birodalomban is a téli negyedév kezdő napjának számított, ilyenkor kóstolták meg az újbort, és nagy eszem-iszom zajlott annak érdekében, hogy jövőre is jó legyen a termés.
Bár a legtöbb borvidéken még csak a napokban fejeződött be a szüret, a korai érésű szőlőkből született nedűt már meg lehet kóstolni. Nem volt ez könnyű év a borászok, na meg a szőlő számára – meséli Figula Mihály balatonfüredi borász. Elég a márciusi havazásra és még nálunk is szokatlanul hosszú, forró, csapadékmentes nyárra gondolni. Ennek ellenére a szép ősz minden bizonnyal megmentette ezt az évjáratot, bár kevesebb szőlő termett, mint általában. „Ilyenkor derül ki mennyire szívós növény a szőlő” – teszi hozzá a borász. Azt ugyan még nem lehet megjósolni, hogy a most hordóba kerülő borok végül milyenek lesznek, de a Figula Borászat újbora, a Zenit jól sikerült Mihály szerint.
A Balaton környékén az illatos fehér borfajtáknak – például a Tramininek vagy az Irsai Olivérnek – nehéz éve volt, mivel a virágzáskor sok eső esett, és ez nem tesz jót a szőlőnek – tudom meg Káli Ildikótól, a Magyar Sommelier Szövetség elnökétől. A nem illatos fajták, mint például az olaszrizling vagy a kéknyelű viszont nem sínylették meg az időjárást, ezekből szinte biztosan szép borok fognak születni. Hasonló a helyzet a többi borvidéken is, Villányban is kevesebb a termés, viszont jó minőségű, Tokaj Hegyalján pedig még mindig folyik a szüret és emberemlékezet óta nem volt ilyen sok és jó minőségű aszúszem a tőkéken, alig győznek szüretelni.
Az országban mindenhol próbálták kihúzni a szüret időpontját, és végül a meleg október a borászok – na meg persze a borfogyasztók – kezére játszott. A szeptemberi hűvös idő sok helyen hetekre megállította a szőlő érését, nem emelkedett a cukortartalom, de a vénasszonyok nyara szerencsére meghozta az áhított napsütést. „Ideális év a bor szempontjából szinte soha nincs, csak a tankönyvekben” – mondja Káli Ildikó. A szőlőnek az a legjobb, ha a téli hónapokban még vastag a hótakaró, és ahogy lassan elolvad, folyamatosan juttatja nedvességhez a tőkéket. Nyáron pedig a kisebb záporok és a sok-sok napsütés garantálhatja, hogy szép borok szülessenek az adott évjáratban.
Az újborok fogyasztásának szokása most kezd újra elterjedni, így egyre több borászat rukkol elő a könnyű, fiatal nedűkkel. A villányi Bock Pincészet például néhány éve indította el a vörös-újbor hagyományát, ez korábban inkább csak Franciaországban volt jellemző. „Az újborok nem kapnak hordós érlelést, a tartályokból rögtön a palackokba kerülnek, és nagyon hamar, általában legkésőbb karácsonyra el is fogynak” – teszi hozzá Ildikó. Azt még ugyan nem lehet tudni, hogy a most leszüretelt szőlőkből végül milyen borok születnek, a savak ugyanis minden évben máshogy viselkednek, a borászok azonban bizakodóak az idei évjárattal kapcsolatban. Addig is, míg megkóstolhatjuk őket, Káli Ildikó kisegít minket abban, hogy mit fogyasszunk a Márton-napi libalakomához. A sülthöz villányi portugiesert ajánl, más borvidékről pedig az ott inkább jellemző kékfrankost.
Népszerű szent
Márton napján nemcsak a magyarok emlékeznek meg a kora középkori, köpenyegét a koldusnak ajándékozó szentről. Sőt, a hozzá kapcsolódó emlékünnep legelőször német nyelvterületen vált hagyománnyá.
Hollandiában, Németországban és Ausztriában lampionokkal és fáklyákkal vonulnak fel kicsik és nagyok, hogy aztán mini színjátékkal emlékezzenek meg a híres köpönyegosztásról a település egy nagyobb terén. A gyerekek nem hiába készülnek a műsorral: miután meggyújtották a Márton-tüzet, ajándékot is kapnak. Csakúgy, mint Máltán, ahol szintén apróságokkal jutalmazzák a kicsiket: diót, mogyorót, narancsot, mandarint kapnak november 11-én.
Belgiumban Szent Márton – mint nálunk a Mikulás – szintén ajándékokkal halmozza el a gyerekeket, Portugáliában pedig a család összes tagjának kijut a jóból. Rendszerint hatalmas ünnepségeket, családi összejöveteleket szerveznek, ahol sült gesztenyét és bort isznak a szent tiszteletére, aki – mint ahogy azt a belgák tartják – jó cselekedetével még a novemberi hideget is meg tudta törni.
Lengyelországban is nagy tiszteletnek örvend Márton, de az ottaniak nem csak ilyenkor emlékeznek meg róla felvonulásokkal, még utcát is kereszteltek el az adakozó szentről.
És mivel a keresztény országokban a Márton-nap egyben a karácsonyig tartó böjt előtti utolsó nap: senki nem bízza a véletlenre, hogy teletömje a hasát lúddal. Hátha kitart az ünnepig… (H. J.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
